Nobuta wo Produce

A Nobuta wo Produce egy 2005-ös japán dorama, a címe eredeti írásmódban 野ブタ。をプロデュース (kiejtés: Nobuta wo purodyuusu), angol fordításban pedig Producing Nobuta. 10 részes, műfajilag pedig elég nehezen besorolható. Amellett, hogy egy nagyon jó vígjáték, történet rendkívül mély és megható is. A legtöbb helyen iskolai drámaként határozzák meg, de, szerintem, a legfontosabb tudnivaló róla, hogy az alaptémája a barátság.

A címszereplő igazi neve Kotani Nobuko, a mulatságos Nobuta (buta=malac) csupán a fedőneve, amit a producerei használnak. Ugyanis vannak neki. A történet kezdetén Nobuta új diákként érkezik az iskolába, de az osztálytársai szinte azonnal piszkálni és gúnyolni kezdik a már eleve megszámlálhatatlan komplexussal küzdő, teljesen a saját kis sötét világába befordult lányt. Ezt látva az iskola a nagymenője, a tökéletes imázsára minden szempontból kínosan ügyelő Kiritani Shuuji és a mindenki által (nem alaptalanul) teljesen lököttnek tartott Kusano Akira elhatározzák, hogy segítenek neki és népszerűvé teszik. Ez azonban már csak azért sem egyszerű, mivel Shuuji és Akira távol állnak attól, hogy barátok legyenek, ráadásul az előbbinek nagyon kell ügyelnie arra is, hogy a ténykedésük titokban maradjon, máskülönben lőttek az önmagáról precízen kialakított képnek. Amikor belevágnak, még nem is gondolják, hogy ők is legalább ugyanannyit fognak változni producelés hatására, mint maga Nobuta.

Nem vártam, hogy ez a dorama annyira jó lesz, mint amennyire az. A hangulat és a történet részről részre egyre komolyabbra fordul, s szinte maga a néző is megéli a szereplők lelki változásait. A karakterek minden szempontból rendkívül precízen kidolgozottak, a változásaik logikusak és fokozatosak, nincs olyan, hogy egyik részről a másikra személyiséget váltanak. Igazán mély jellemrajzokat kapunk, sok-sok szépen árnyalt tulajdonsággal. Ez, természetesen, nem sikerülne olyan jó színészek nélkül, akik képesek azt az utat, amit a szereplők bejárnak hitelesen és érzékenyen bemutatni. Szerencsére a főszereplő három fiatal, Kamenashi Kazuya, Yamashita Tomohisa és Horikita Maki tökéletesen megfelelnek az elvárásoknak, s alakításukkal felejthetetlenné teszik Shuujit, Akirát és Nobutát.

Főszereplők:

Kiritani Shuuji (Kamenashi Kazuya)

A fiú, akit látszólag mindenki szeret. Hiába szól a történet Nobuta produceléséről, az, aki a legtöbbet változik az epizódok során, az Shuuji. Úgy ismerjük meg őt, mint az iskola kedvencét, aki okos, kivétel nélkül mindenkivel kedves és figyelmes, barátok egész hada veszi körül és az iskola legszebb lányát mondhatja a barátnőjének. Azonban, a felszín alatt, Shuujinak igazából egy barátja sincs, egyáltalán nem táplál semmiféle szeretet a társai iránt, s minden erejével azon van, hogy kibúvókat találjon randevúi alól. SPOILER Pedig ha valaki, Mariko biztosan nem ezt érdemelné. SPOILER VÉGE Shuuji valójában nem több, mint egy kép, egy illúzió, akit még a saját öccse is mérhetetlenül álszentnek tart. Aztán megsajnálja Nobutát, vagy legalábbis feldühíti, hogy a lány hagyja, hogy a többiek megalázzák. Ha valaki, hát ő tisztában van vele, hogy a népszerűségnek igenis meg van a receptje, s nem kell mást tenni, mint aszerint élni. Így aztán hagyja, hogy az idióta Akira, akit ki nem állhat belerángassa őt élete első önzetlen cselekedetébe. Hiszen, a producelésről nem fog tudni senki, így elismerést sem várhat érte. SPOILER Shuuji lassan elkezd ráébredni, hogy megszerette Akirát és Nobutát, hogy legszívesebben velük tölti az idejéét. Előttük nem kell maszkot viselnie, s ők mégis úgy szeretik, ahogy van. Kiállnak mellette, mikor az élethazugsága kártyavárként összeomlik és a fiú "barátai" ellene fordulnak. Shuujiban ekkor tudatosul, hogy egészen eddig mennyire egyedül volt. Átértékelődnek benne az emberi kapcsolatai, őszintébb lesz, elkezd jobban odafigyelni a családjára is. SPOILER VÉGE

Kusano Akira (Yamashita Tomohisa)

A fiú, akit senki sem vesz komolyan. De nem is lehet! Akira folyamatosan úgy viselkedik, mint akinek nincs ki mind a négy kereke, idiótán ugrándozva szökdécsel a lépcsőkön, hatalmas gesztikulációval prezentálja a szaggatottan és dallamosan előadott mondandóit, s előszeretettel beszél magában. Ezek után nem csoda, hogy mindenki kissé retardáltnak tartja, inkább nem is foglalkoznak vele, csak elfogadják, hogy ott van. Talán ő az az ember, akit Shuuji leginkább ki nem állhat, ugyanis a fiú a tökéletes ellentéte. Akira maga az őszinteség, szívből cselekszik és szívből beszél, azt teszi, amihez kedve van, s nem mérlegel minden megszólalása előtt. Felelőtlen, pont ezért nem jön ki a kőgazdag apjával sem és él inkább a helyi tofu-árusnál. SPOILER Azonban ő is változik a történet során. Akira eleinte kicsit olyan, mint egy önfejű kisgyerek. Kicsit talán önző is, de nem bántóan. Aztán jön Nobuta és Shuuji, s mellettük rádöbben, hogy néha igenis félre kell tenni azt, amit mi akarunk, néha bizony nem szabad meggondolatlanul mindent kimondani. Akira felnő. Ezidáig teljesen egyedül ment a saját feje után, mivel a személyisége követhetetlen volt a társai számára, így most tanulja meg, milyen az, mikor már nem csak egymaga van és oda kell figyelnie másokra is. Nagyon jó barát válik belőle. SPOILER VÉGE

Kotani Nobuko (Horikita Maki)

A lány, akit mindenki csak bánt. Nobuta már eleve úgy érkezik meg az új iskolába, hogy előzőleg valahol már teljesen lelki ronccsá tették. Minden rezdüléséből árad a világtól való rettegés, állandóan lehorgasztott fejjel, görnyedt háttal jár, s igyekszik elbújni a hosszú, kócos haja mögött. A viselkedése őszintén szólva kissé bizarr, így hamarosan az új osztályban is az egyre durvább piszkálódások áldozata lesz. Szinte öntudatlanul egyezik bele Shuuji és Akira producelési ötletébe. Ő nem igazán népszerű szeretne lenni, inkább csak azt akarná, hogy ne bántsák, legyen pár barátja és tudjon őszintén mosolyogni. Neki ennyi tökéletesen elég lenne. SPOILER És lassan sikerül. A legnagyobb eredmény, amit a fiúk elérnek Nobutánál, az az, hogy a számtalanszor megsebzett lány közel meri őket engedni magához. Barátok lesznek, s ahogy Nobuta megtapasztalja, hogy léteznek olyan emberi kapcsolatok is, amik örömet hoznak és nem szenvedést, kezd nyitottabbá válni mások felé is. Azt, hogy mennyire szereti Shuujit és Akirát a legszebben az a jelenet példázza, amikor az átkot feloldó amulettet(?) a vízbe dobja, hogy ha már egyszer rossznak kell történnie, az mindhármukkal történjen. SPOILER VÉGE Nobuta nagyon szeretni való, s ahogy halad előre a történet, arra is rájövünk, mennyire értékes ember.

A három fő karakter mellett akad még jó pár emlékezetes mellékszereplő is, például az igazgatóhelyettesnő (Natsuki Mari), akit valószínűleg a középkorban már rég megégettek volna boszorkányság vádjával, illetve a hozzá meglehetősen hasonló könyvesboltos (Imawano Kiyoshiro), aki csak a széplelkű embereknek engedi meg, hogy betérjenek a boltjába. Ott van még ezenkívül Shuuji barátnője, Mariko (Toda Erika), aki azt a ritka típust képviseli, aki szép, közkedvelt és emellett még határtalanul jóindulatú, tiszta szívű és kedves is. Valamint Nobuta titokzatos rosszakarója, akinek a kilétére jó sokáig nem derül fény.

A dorama alaptémája tehát az igazi, értékes és mély barátság. Sajnos, ennek a nagyon fontos emberi kapcsolatnak a bemutatását gyakran háttérbe szorítja a doramákban a szerelmi szál, s épp azért különleges a Nobuta wo Produce, mert itt végig egyértelműen ez marad a fókuszpontban. SPOILER Annak ellenére is, hogy Akira egy idő után elkezd ennél többet érezni Nobuta iránt. A fiú pont ennek kapcsán hozza meg a legérettebb döntését, miszerint semmi esetre sem fogja veszélyeztetni hármuk barátságát, inkább lemond a saját vágyairól. Az önzetlen barátságról Nobuta is szép példát ad, amikor a sorozat végén elküldi-elengedi Akirát az elköltöző Shuuji után. SPOILER VÉGE

A Nobuta wo Produce-on rengeteget lehet nevetni. Ahogy az egy iskolai doramától elvárható, sorra jönnek a bonyodalmak, események, amik a mély üzenet és tartalom mellett többnyire hihetetlenül szórakoztatóak. Nem hiába vált a sorozat több mondata is valóságos szállóigévé a rajongók között, a jellegzetes gesztusokat már nem is említve. Tagadhatatlanul előfordul pár sablon megoldás is, ám összességében egy egyedi sorozatról beszélhetünk, akinek ember legyen a talpán, aki előre megmondja a végét!

A 47th Television Drama Academy Awardson szántalan díjat is elnyert a dorama, teljesen megérdemelten. A legjobb sorozat, rendező és forgatókönyv mellett, Kamenashi Kazuya Shuuji alakításáért megkapta legjobb férfi főszereplő díját, míg Horikita Maki a legjobb női mellékszereplőjét Nobutáért. Az Akirát játszó Yamashita Tomohisa sem maradt díj nélkül, ő a 9th Nikkan Sports Drama Grand Prix (2005-06) keretében nyerte el a legjobb színész címet. Az előbbi díjkiosztón elismerést kapott még a dorama zenéje is. A végefőcím alatt hallható Seishun Amigót Kamenashi Kazuya és Yamashita Tomohisa éneklik, mint Shuuji to Akira idiglenes formáció. Ehhez a számhoz készült egy videóklip is:

Ha megengedhetek magamnak egy nagyon személyes megjegyzést: ez a legjobb japán dorama, amit eddig láttam! Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy szórakoztató, de tartalmas és szép történetre vágyik a barátságról.

Letöltési linkek:
dorama (torrent)
magyar felirat (teljes; softsub)
angol felirat (a 00-s rész is)

Yukan Club

A Yukan Club egy 2007-es japán dorama, a címe eredeti írásmódban 有閑倶楽部 (kiejtés: Yuukan kurabu), fordításban ismert még Leisure Club címen is. 10 részes, műfaja szerint pedig iskolai vígjáték.

Ez az a dorama, amiről nem fogok tudni másképp, csak és kizárólag szubjektívan írni, mert egyedül a személyes benyomásoknak köszönheti például, hogy mydramalisten végezetül három csillaggal jutalmaztam. A Mirokut alakító Akanishi Jin miatt kezdtem el nézni, s be kell valljam, jó pár részig ő is maradt az egyetlen oka annak, hogy nem hagytam abba. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznek a sorozatot, az a megszokható lenne.

A történet középpontjában hat, a diáktársaik által körülrajongott, kőgazdag középiskolás áll. Ők alkotják a Yukan Középiskola diáktanácsát, s idejük nagy részét a klubszobájukba elvonultan töltik. Itt azonban szinte azonnal rájuk tör az unatkozás, s ennek megszüntetésére részről-részre újabb ügyekbe bonyolódnak, ami a bűnözőkkel való összetűzéstől a természetfeletti jelenségek megoldásán át a fiatalok szívügyeiig terjedően gyakorlatilag bármi lehet. A jelszó: A lehetetlen lehetségessé tenni: ez a Yukan Club!

A dorama Ichijo Yukari az azonos című 1981-es mangája alapján készült. Máig nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a készítők eredetileg anime-adaptációt akartak csinálni és mikor a beléptek a filmstúdióba, meglepődve látták, hogy ott rajzolók helyett színészek vártak rájuk. "Nem baj, megoldjuk!" - gondolhatták magukban. Gyorsan elküldtek egy kolleginát beszerezni egy kis narancs és citromsárga hajfestéket, hogy aztán olyan természetellenes hajszínt varázsoljanak a szereplőgárda két KAT-TUN-os idoljának, Akanishi Jinnek és Junnosuke Taguchinak, amit az átlagos néző tényleg csak egy animében tudna tolerálni. Mindezt kiegészítették azzal, hogy maga a képi világ is bosszantóan túlszínezett, az egész környezet túlzottan irreális egy iskolai doramához. Emellett pedig a színészek szinte valamennyien túljátsszák a szerepeiket, számtalanszor messze átlépve a ripacskodás határát. Színtisztán egy vígjáték anime eszköztárával dolgoznak, elfelejtve, hogy ott azért kellenek az efféle erőteljes reakciók, hogy azok élettel töltsék meg a sok állóképet, erősebb impulzusokat váltsanak ki a nézőből. Azonban, ha élő szereplőktől látunk ilyesmit, az nem csupán irreális és életszerűtlen, hanem idegesítő is. Persze, biztosan vannak, akiknek tetszik az efféle habitus és temperamentum, mert én világ életemben nem ilyen beállítottságú voltam. Azoknak, akik szintén ilyenek és hozzám hasonlóan kitartanak amellett, hogy valami/valaki miatt feltétlenül végig akarják nézni ezt a doramát, továbbra is csak annyit tudok mondani: megszokható.

Ugyanez érvényesül magukat a szereplőket illetően is. A kezdetekkor a komplett hatostól a falra tudtam mászni, később ez jócskán enyhült. De nézzük szép sorban:

Shochikubai Miroku (Akanishi Jin)

A rendőrfőnök fia, elég befolyásos és ő felel az összes akció technikai kivitelezéséért. Hogy ellentmondásossá tegyék, a keményfiús motorja mellé álló kiegészítőként nyalókát kapott, valamit elpityeredős jelenetet szinte minden egyes epizódba.

Igazából Mirokuval nem volt problémám. Ő a legkevésbé eltúlzott és idegesítő szereplő, pont megfelelő mértékben komikus. Hálisten, Akanishi Jin erre nem próbált rátenni még egy lapáttal, így mondhatni a karakter még egészen reális is lett, a többiekhez képest.

Kenbishi Yuri (Minami)

Egy hihetetlenül befolyásos és gazdag üzletember lánya. Az iskolában nem teljesít túl jól és világon csak egyetlen dolog érdekli, az evés.

Yuri az a szereplő, aki iránt egész végig kitartott az ellenszenvem. Olyan, mint egy ösztönlény, mert egyszerűen amint meglátott bármilyen ételt, nem tudott tovább figyelni vagy gondolkodni. Emellett folyamatosan harsány volt, ennél jobban már nem is lehetett volna túlripacskodni ezt a szerepet.

Kikumasamune Seishiro (Yokoyuma Yu)

Ey kórházlánc gazdag örököse, s bár nagyon karrierista, ez a világ eléggé hidegen hagyja. Amellett, hogy ő az ész a csapatban, rendkívül jó a harcművészetek terén is.

Az elején Seishiro karakterét rendkívül üresnek találtam, aztán idővel kezdték  színekkel megtölteni, de akkor meg időről-időre ellenszenvessé vált. Végig nem tudtam őt hová tenni.

Hakushika Noriko (Kashii Yu)

Egy híres japán festő lánya. Az anyja családjában nagy tradíciója van a teaszertartásnak, s ő is előszeretettel foglalatoskodik ezzel. Egyedül a férfiakat gyűlöli, de olyan szinten, hogyha hozzáérnek, tenyéralakú égésnyomot hagyva pofozza fel őket. Ez alól egyedül a Yukan Clubos három fiú a kivétel.

Norikóval nagyon sokáig tartott megbékélnem. Ő volt a másik, akit a legnehezebben viseltem el, de lassan sikerült őt is megszokni, aztán a nagyrészt vele foglalkozó 6. résztől már volt, hogy szimpatizáltam is vele.

Bidou Granmarie (Taguchi Junnosuke)

Félig japán, a svéd nagykövet fia, ezt azzal próbálták érzékeltetni, hogy a haját olyan "szőkére" festették, ahogy csak akkor néz ki valaki, ha ráborul a fejére egy vödör sárga festék. Igazi szépfiú, a lányok körülrajongják, ő pedig küldetésének érzi, hogy mindet meghódítsa. Viszont nagyon gyáva, hiú és kényes.

Bidou volt a másik olyan szereplő, akit a kezdetektől kedveltem. Nagyon eltúlzott karakter, de Taguchi Junnosuke, hálisten, érzékkel játszotta, így a végeredmény őszintén vicces lett.

Kizakura Karen (Suzuki Emi)

Az anyjával él, aki ékszertervező. Nagyon szép és ezzel tökéletesen tisztában is van. Egyetlen életcélja, hogy ezt kamatoztatva szerezzen magának egy gazdag férjet.

Karennel még nem sok üresebb szereplővel találkoztam doramás pályafutásom során. Konkrétan a fenti sorokon kívül, semmi más nem volt benne. Hiába haladt előre a sorozat, nála semmiféle jellemfejlődés nem mutatkozott.

Az állandó mellékszereplők, mint Yuri szülei, Miroku apja, valamint az iskola igazgatója és helyettese egytől-egyig nagyon eltúlzott és ripacs karakterek voltak. Ez, sajnos, az ázsiai doramákban eleve gyakori, hát még itt... Az epizódszereplők között ellenben akadt pár nagyon jó alakítás. ezek közül kiemelném a 6. epizódból Koyama Keiichirót Kariho Yuya szerepében, számomra ő igazán emlékezetes volt.

Ha ennyi negatívumot fogalmaztam meg erről a doramáról, hogy adhattam neki végül mégis három csillagot az ötből? - tehetnénk fel a jogos kérdést. Az, ami a sorozatot megmentette, nem más, mint a barátság. Nem hittem volna a kezdetekkor, de a néha elég erőltetett és bugyuta küldetések és poénok mögött, szép lassan egy nagyon szép és mély barátság-ábrázolás rajzolódott ki a hat főszereplő között. Ha nem is tudtam megszeretni mindegyiküket, az egymás iránti odaadásuk, bajtársiasságuk, gondoskodásuk és szeretetük meghozta a kellő eredményt. Ez az oka annak, hogy végül nem bántam meg, hogy megnéztem ezt a doramát, sőt egy nagyon picike hiányérzetem is volt a befejezése után.

További pozitívumként még a sorozat zenéjét tudom kiemelni, bár egyedül a KAT-TUN - Keep the faith-jét tudom belőle felidézni. Maga az a szám is nagyon-nagyon jó, de az, ahogyan szinte bármilyen szituációhoz és hangulathoz fel tudják használni, ezerféleképp feldolgozva, az tényleg zseniális. Az előfordulhat, hogy valaki számára egy idő után ez unalmassá válik, szerencsére ez nálam nem történt meg. Kedvcsinálónak itt van a szám, videoklipestől:

Összegészében nem tudok mit mondani arra, hogy ajánlom-e ezt a doramát megtekintésre. KAT-TUN rajongóknak érdemes megnézni, mert Akanishi Jin és Taguchi Junnosuke tényleg nem rosszak benne. Ami pedig a többieket illeti, egy esélyt azért nyugodtan lehet neki adni, hátha más fogékonyabb erre a stílusra, mint én.

Letöltési linkek:
dorama (égetett magyar felirattal)
magyar felirat (softsub)
torrent (nekem csak az égetett angol feliratosak indultak el)
manga (angolul; hátha érdekel valakit)

You're Beautiful

A You're Beautiful egy 2009-es dél-koreai dorama, eredeti címén 미남이 시네요 (Minami sineyo), ami egy szójáték a főhős, Go Mi Nam nevével. Ezt sajnos az angol címek egyike sem tudja visszaadni, így inkább szó szerint fordították le. Ismert még You’re Handsome és He’s Beautiful címen is. 16 részes romantikus, zenés vígjáték.

Go Mi Nyu apácának készül, épp a Pápához utazna, mikor felkeresi őt az ikertestvérének, Go Mi Namnak a menedzsere. A bátyja énekes, most pedig kapott egy nagyon jó lehetőséget, ugyanis beválasztották az egyik legsikeresebb dél-koreai együttesbe, az A.N.Jellbe. Azonban a fiú egy félresikerült plasztikai műtét miatt épp Amerikában lábadozik, így nem tud eljönni aláírni a szerződést. A menedzser arra kéri Mi Nyut, hogy játssza el az ikertestvérét, s ezzel mentse meg a karrierjét. A lány nagy nehezen belemegy, ekkor még nem is sejtve, hogy Go Mi Nam szerepe még egy hónapig rajta kell, hogy maradjon, mivel bátyja még addig nem jöhet haza. Végül erre is sikerül őt rávenni, s ezzel kezdetét veszi élete legnagyobb kalandja, egy fiúcsapatban kell énekelnie, értelem szerűen fiúnak kiadva magát. Ráadásul, egy apácának készülő lányként, még össze is kell költöznie az A.N.Jell tagjaival, a rátarti Hwang Tae Kyunggal, a nyugodt és megfontolt Kang Shin Woo-val és az örök gyerek Jeremyvel.

A You're Beautiful tipikusan az a dorama, ami a nézői nagy részénél biztosan hamar bekerül a kedvencek közé. A kivételezés majdhogynem tökéletes, a szereplők szerethetőek, a történet érdekes és még a zene is nagyon jó. Egyszerűen élvezetes. Jómagam is nagyon szerettem nézni, annak ellenére, hogy több hiba is szúrta a szemem közben.

A sorozat leggyengébb pontja sajnos pont egy nagyon fontos dolog, a jellemábrázolás. Nem tűnik fel elsőre, de amint egy kicsit belegondolunk feltűnik, hogy a főszereplők mindegyike bosszantóan önző. Ezt a listát egyértelműen Shin Woo (Jung Yong Hwa) vezeti, aki pedig kezdetben a legszimpatikusabb karakter volt számomra. Aki ismeri a Boys Before Flowers c. doramát, az bizonyára szintén felfedezte a párhuzamot közte és a BBF Ji Hoo-ja között. SPOILER Talán pont emiatt éreztem még zavaróbbnak, hogy tőle viszont teljesen különbözve Shin Woo nagyon rossz barát volt, aki Tae Kyung érzéseit teljességgel figyelnem kívül hagyta. Itt még fel lehet hozni a mentségére, hogy bizonyára csak munkakapcsolat volt köztük, hisz nem kell feltétlenül barátoknak lenniük, ha egy együttesben játszanak, de hogy Shin Woo-t még annak a lánynak az érzései sem érdekelték, akibe elvileg szerelmes volt, arra már nem hiszem, hogy létezik kifogás. Ahogy mindenre elég hamar rájött, így arra is, hogy Mi Nyu Tae Kyungba szerelmes. Ennek ellenére képes volt több soron is sarokba szorítani őt, de ahelyett, hogy akár egyszer is elmondta volna neki az igazat, olyan mondatok hagyták el a száját, mint: "Ha már mindkettőnket dobott az, akit szeretünk, megpróbálhatnánk együtt, nem?". Valamint az a jelenet, miután Mi Nyu nem ment el a találkozójukra a Tae Kyungos bonyodalmak miatt, s Shin Woo megtalálta őt a próbateremben, képes volt kiosztani őt, amiért sír, volt az a pont, amikor én magát a szerelmét is megkérdőjeleztem.

A másik problémám még az volt Shin Woo-val, hogy az érzései szépek és jók voltak, eleinte nagyon mélyen is tudtak érinteni, ám nem csinált semmit. A próbálkozásai gyengék voltak és minden egyes alkalommal beletörődött a sikertelenségükbe. Többször is csupán egy nagyon kicsit kellett volna a sarkára állnia, ahhoz, hogy közelebb kerülhessen Mi Nyuhoz, de ő ezt nem tette meg. Ezután pedig érthetetlen, hogy igazából mit is várt. Ennek ellenére, voltak neki is nagyon esendő és szívszorító pillanatai, például amikor a játszótéren Mi Nyu-val kitalálták a sajtó számára a Love Story-jukat. SPOILER VÉGE Összességében az a véleményem, hogy Shin Woo egy igazán nagyon jó és erős karakter lehetett volna, de jobban ki kellett volna dolgozni.

Magával Mi Nyu-val is akadtak problémáim. Végig érthetetlen volt számomra az érdektelensége a bátyja iránt. Úgy nőttek fel, hogy csak ők voltak egymásnak, s abból is feltételezhető a szeretet, hogy Mi Nyu vállalta érte a szerepjátékot. Azonban a sorozat részei alatt egyetlen egyszer sem hívta fel vagy érdeklődött az iránt, hogy van, ami úgy, hogy Mi Nam ráadásul épp kórházban volt, csak még különösebb. SPOILER Ez a hozzáállás folytatódott azután is, hogy Mi Nam átvette a helyét, amikor Mi Nyu az utolsó részben elment az A.N.Jell koncertjére, még ki is mondta, hogy Tae Kyungot akarja látni, a bátyja debütálása itt sem érdekelte. SPOILER VÉGE Igaz, hogy Mi Nam sem kereste őt, egyetlen egyszer sem, ami meglehetősen furcsa, tekintve, hogy azért elég nagy dolgot tett érte a húga, legalább egy kicsit illett volna hálásnak lennie.

Ami még zavaró volt Mi Nyuval kapcsolatban, hogy nagyon érzéketlen volt Shin Woo felé. Mivel annyira nem lehetett naiv, hogy ne álljon össze neki a kép a fiú utalásaiból, így ennek elmaradása csupán azzal magyarázható, hogy tökéletesen nem érdekelte őt. Utána pedig kissé túl durvának is éreztem a visszautasításait. Mindezen tulajdonságai egyszerűen nem illenek bele Mi Nyu alapvető személyiségébe. Ennek ellenére többnyire nagyon szerethető volt, s az őt alakító Park Shin Hye nagyon jól játszott. Jó volt ebben a szerepben látni, mert feloldotta a meglehetősen negatív benyomásaimat iránta, amik a Tree of Heaven-ös szerepe miatt alakultak ki bennem. Bebizonyította, hogy igenis nagyon jó színésznő, képes a változatos karakterek és érzelmek megjelenítésére. Ráadásul még a hangja is nagyon szép.

Tae Kyung már a legelejétől kezdve nyíltan önző volt, ám esetében ez a karakterének legfontosabb tulajdonsága. Ezzel szemben talán még kicsivel többet is törődött Shin Woo-val, mint fordítva. Tae Kyung egy nagyon jól eltalált szereplő volt, kiemelkedően a legjobban megformált az összes közül. Az őt alakító Jang Geun Suk pedig nagyszerűen játszott, az arcmimikái, a hanghordozása, minden rezdülése a helyén volt. Meglátszik, hogy ő az a színész a stábból, akinek már komolyabb filmes múltja van.

Jeremy szerepében Lee Hong Kit láthatjuk, akit ezután a dorama után nem lehet nem a szívünkbe zárni. Elsőre a szeleburdi Jeremy talán kicsit túl extrovertált, ám mégis a legszerethetőbb és legőszintébb karakter. Ő az, aki valóban törődik a társaival, akiket a barátainak tekint. Rendkívül naiv, de épp ez a legbájosabb benne. A buszos jeleneteknél pedig megmutatkoznak a személyiségének igazi mélységei is. Ha választani kell, ő a legszimpatikusabb szereplő a történetben.

Ami a kivitelezést tekintve nem tetszett, hogy a szereplők rengeteget beszéltek magukban, mikor ezt társaságban tették, néha nehéz is volt megállapítani, hogy most akkor hallják-e őket a körülöttük lévők vagy sem. Ellenben ami nagyon-nagyon jó volt, az a különféle gondolatok képi megjelenítése. Többször láthattuk a szereplők abszurd feltételezéseit rövid, geg-szerű bevágásokban. Mind garantáltan emlékezetes marad, ám az egyértelmű kedvencem közülük az, amelyiket akkor látjuk, mikor Tae Kyung elmagyarázza Mi Nyunak, mi az a fanfiction. Ezt nyugodtan megnézheti az is, aki még nem látott sokat/semmit a sorozatból, mert előzmények nem szükségesek hozzá, s a történetet sem viszi tovább, így spoiler-veszély sincs. Viszont, vigyázat, garantáltan nem lehet egy nézés után abbahagyni!

A dorama egyik legjobb része volt, hogy bepillantást nyújtott a dél-koreai popipar belső berkeibe. Dalfelvétel, zeneírás, klipforgatás, fotózás, koncertek... Ezek az események még inkább sodróvá tették a történetet. Ehhez jönnek még a részről részre megújuló látványos és stílusos ruhák, s különféle, néhol jobban, néhol kevésbé sikerült frizurák. Nagyon pozitív, hogy ez esetben a mellékszereplők közt se nagyon találni felesleges vagy igénytelenül komikus karaktereket. Mindenkinek meg van a maga funkciója, beleértve a rajongótábort is. Elnézve az A.N.Jellt az embernek szinte kedve támad k-pop bandát alapítani, bármennyire is lehetetlen ez. A dorama zenéje is kiemelkedő, mivel szinte minden számot hallunk minden rész alatt, így elég hamar a szívünkbe férkőznek.

Végezetül, úgy gondolom, mindenkinek tudom ajánlani ezt a sorozatot. Hiába sikerült több bekezdésnyi hibát összeszedni belőle, azt meg kell hagyni, hogy valóban tökéletes szórakozást nyújt.

Letöltési linkek:
dorama (Ental/HAN-verzió)
magyar felirat (futó projekt, 1.-5. rész)
magyar felirat (1.-6. rész)
angol felirat (Ki kell másolni Jegyzettömbbe és ".srt"-ként menteni. A v2-esekben nincsnek lefordított dalszövegek.)

Playful Kiss

A Playful Kiss egy 2010-es dél-koreai dorama, eredeti címén 장난스런 키스 (Jangnanseureon Kiss), fordításban még Mischievous Kiss, illetve Naughty Kiss címen is ismert. 16 részes, valamint 7 darab rövid YouTube Special epizód is tartozik hozzá. Műfaji besorolás szerint romantikus vígjáték.

A történet főhőse Oh Ha Ni, aki a gimnáziumi tanulói ranglista legalján áll. Ez önmagában még őt magát sem zavarja, ám Ha Ni történetesen az iskolaelső Baek Seung Jo-ba szerelmes, már ki tudja mióta. Mikor végre elég bátorságot gyűjt, hogy ezt egy levélben el is mondja a fiúnak, az a fél iskola előtt megalázza, s kifejti, hogy mennyire utálja a buta lányokat. Azonban a véletlen úgy hozza, hogy egy váratlan katasztrófa után Ha Ni és az édesapja fedél nélkül maradnak, s kénytelenek beköltözni az apa régi barátjához, akinek a fia történetesen Baek Seung Jo. A fiút halálosan irritálja mind Ha Ni jelenléte és szeleburdi viselkedése, mind pedig az, hogy a lány szabályosan üldözni kezdi őt... Ugyan a történet végkifejlettje ezek után már nem rejteget sok titkot, az út, amit addig bejár igazán fordulatos, izgalmas és szórakoztató.

Azt kell mondjam, ez a dorama műfajának egyik legjobbja. Részletgazdagon kidolgozott karakterek, remek színészek, pörgős történet, igazi mai helyszínek és díszlet, ennél több már nem is kellhet. Ennek ellenére azonban az első rész nagyon rosszul sikerült, szerintem akár el is tántoríthatja a nézőket. Az elején látható túlszínezett jelenet eléggé lehúzza a minőségi előfeltevéseket, utána pedig a színészek az egész rész alatt szinte egytől egyig ripacskodnak. Szerencsére azonban már a második részre levetkőzi ezeket a hibákat a sorozat, majd ezután is részről részre egyre csak jobb lesz. Miután a szereplőink a gimnáziumból egyetemre mennek, egészen meg is komolyodik a történetmesélés. Elmaradnak például Bong Joon Gu idióta zenélgető barátai, sőt, maga Joon Gu is egy sokkal reálisabb karakterré válik.

SPOILER Ami néhol kissé zavaró volt, hogy Seung Jo gyakran annyira érzéketlenül reagált vagy viselkedett, hogy azt már túl soknak éreztem. Ráadásul az ilyen alkalmakkor Ha Ni nem állt vele szemben a sarkára, még azután sem, amikor már akár nyugodtan meg is tehette volna. Igaz, hogy a történet maga erre a felállásra épül, de néhol talán már kissé túlzásba estek, az első pár a YouTube Special rész esetében pedig főleg. SPOILER

Szereplők:

Oh Ha Ni (Jung So Min)

Nagyon határozott személyisége van és igazi színes egyéniség. Egyáltalán nem olyan buta, mint ahogyan a történet megpróbálja beállítani őt, ráadásul annyira talpraesett, hogy bármilyen helyzetben feltalálná magát. Az őt alakító Jung So Min briliánsan játszik, csak úgy vibrál a karakter. Mindent összevetve, Ha Ni, ellentétben a sok sablonnal, szinte eszményi főhősnő, mindig ilyeneket kellene ábrázolni.

Baek Seung Jo (Kim Hyun Joong)

A géniusz, akihez senki sem érhet fel, s tudja is ő ezt nagyon jól. Megbánt másokat (főként Ha Ni-t) a felsőbbrendű viselkedésével, ám néha kiesik a tökéletesen kialakított szerepéből és akkor kiderül, hogy ő is csak ember. Kim Hyun Joong nagyon jól jelenítette meg Seung Jo összetett, bonyolult személyiségét. Ez még csak a második színészi munkája volt, de tisztán látszik, hogy egyenes úton halad ahhoz, hogy bekerüljön a profik közé.

Yoon He Ra (Lee Si Young)

SPOILER Az egyetemen Ha Ni vetélytársává válik. Valahogy azonban He Ra karaktere úgy van összerakva, hogy, még ha meg is értjük az tetteit, nem tudjuk olyan közel érezni magunkhoz, hogy akár csak nálunk is, de Ha Ni fölé kerekedjen. SPOILER

Bong Joon Gu (Lee Tae Sung)

A történet elején a karaktere szándékosan túlexponált, nem tudunk vele együtt érezni, nem tudjuk megérteni, mennyit jelent neki Ha Ni. Miután azonban a történet közepe táján elveti a felvett kliséket, igazán emberi és szerethető lesz. Lee Tae Sung játéka is feltétlenül említésre méltó.

Wang Kyung Soo (Choi Sung Gook)

Végül, de nem utolsó sorban pedig, a dorama egyik legjobb karaktere! Egyszerre komikus és mély. Az őt alakító Choi Sung Gook zseniálisan játszik, igazi jutalomjáték neki az a szerep. Kyung Soo az ő kissé szizoid, kettős személyiségével igazi üde színfolt a történetben.

A többi szereplő is eléggé a rendjén van. A család tagok egyike sem irreális és infantilis, ami pedig a vígjáték doramák gyakori hibája szokott lenni. A Beak Seung Jo anyját alakító Jung Hye Young hihetetlenül érzékenyen ragadja meg karaktere bájos, minden lében kanál személyiségét. A bátyját bálványozó és utánzó, beképzelt kis öcsikét, Beak Eun Jo-t játszó Choi Won Hong is bámulatosan hiteles. Ráadásul Ha Ni barátai, Jung Joo Ri (Hong Yoon Hwa) és Dok Go Min Ah (Yoon Seung Ah) is többnyire a reális komikum határain belül maradnak. Ezenkívül nagyon jól sikerült a gimnázium és az egyetem diákságának eltérő ábrázolása is.

A sorozat a japán Kaoru Tada mangája, az Itazura na Kiss alapján készült. A mű több dorama-adaptációt is megért már, az eredeti japán verzió, azonos címen, 1996-ban látott világot, ezenkívül pedig készül taiwani változata is It Started With a Kiss címen (második évad: They Kiss Again). 2008-ban egy 25 epizódos anime is készült belőle. A történet, Kaoru Tada váratlan halála miatt, sajnos a mai napig befejezetlen, annak ellenére, hogy a mangaka férje engedélyt adott a manga-széria folytatására felesége tervei alapján.

A Playful Kiss befejezése után a készítői a YouTube-bal összefogásban, annak felületén megjelentettek még 7 rövid, 10-12 perces special részt is. Mindegyik egy-egy kis epizód a főszereplők további életéből. Egy-egy részben kissé nehezményeztem Baek Seung Jo eltúlzottan bunkó viselkedését, ám összességében nagyon bájos és szórakoztató kis hiánypótlók a dorama befejezése utánra.

A Playful Kisst mindenkinek szívből tudom ajánlani mindenkinek! Akár első doramának is tökéletes. Ha esetleg akad még, akit nem győztem meg, itt egy kedvcsináló videó, aminek az aláfestő zenéje pedig nem mást, mint a dorama egyik betétdala, a One More Time, a Baek Seung Jo-t alakító Kim Hyun Joong-tól, aki nem mellékesen az SS501 nevű k-pop fiúzenekar vezetője.

Letöltési linkek:
dorama ("[D-A]"-verzió)
YouTube Special (torrent, 3.-7. rész működik rendesen)
YouTube Special (MU)
magyar felirat (dorama, YouTube Special)

Tree of Heaven

A Tree of Heaven egy 2006-ban készült dél-koreai dorama, eredeti címén 천국의 나무 (Chunkookeh Namoo), fordításban még Heaven's Tree, illetve Trees in Heaven néven is ismert. 10 részes, műfaja szerint pedig romantikus dráma.

A történet középpontjában egy újdonsült testvérpár áll. Hana eredendően koreai, ám mivel Japánban élnek, nem beszél koraiul. Az édesapját még kislánykorában veszítette el, édesanyja a történet kezdetén érkezik haza új, koreai férjével. Az ő révén kap Hana egy bátyát, aki szintén elveszítette egyik szülőjét. Yoon Suh édesanyja az ő tizedik születésnapján halt meg, a fiú azóta teljesen magába fordult, nem törődik senkivel, még önmagával sem, valamint egy szót sem hajlandó szólni. Hana nagy szeretettel köszönti új testvérét, s folyamatosan azon fáradozik, hogy mosolyra és szóra bírja, utóbbit az is nehezíti, hogy a Yoon Suh nem beszél japánul. Hana azonban, hihetetlen akaraterővel és optimizmussal, kirángatja Yoon Suh-t az apátiából. Mindeközben a szüleik nászútra indulnak, s a fürdőt, amit üzemeltetnek, s ahol élnek, Hana apjának nővérére hagyják. A nő és önzően törtető lánya, Maya ezt az alkalmat arra használja fel, hogy megszerezzék a család vagyonát, akikben nem jótevőiket, hanem elnyomóikat látják. Az, ahogy Hanával és Yoon Suh-val bánnak, még közelebb sodorja egymáshoz a két fiatalt. Mikor rájönnek, hogy egymásba szerettek, Hana megretten az érzéseitől, helytelennek tartja azokat "testvére" iránt.

Komoly spoilerek nélkül, ennyit tudok rövid tartalom gyanánt írni, ám ez nem elég ahhoz, hogy le tudjam írni a véleményem a doramáról, ami erősen két részre tagolódik. Így most következik a második egység ismertetője, aki mindenképp meglepetést szeretne, az most ne olvasson tovább!

SPOILER Hana törekvései, hogy elszakítsa magát Yoon Suh-tól, egy idő után sikerrel járnak. Ezután két év telik el, s a lányt Tokióban találjuk, rokonai által teljesen kisemmizve. Hanát más sem élteti, csak Yoon Suh visszatérésének reménye, az elmúlt években ezért is tanult meg koreaiul. A fiú fel is bukkan, ám már egy teljesen más emberként, aki, bár ugyanúgy szereti Hanát, mint annak idején, nem nagyon engedi közel magához a lányt. Yoon Suh az utóbbi két évben sötét ügyekbe keveredett, s jelenleg elég magasan áll az alvilág ranglétráján. A szerelmük azonban egyre inkább mindent elsöprőnek látszik. SPOILER VÉGE

Azt kell mondjam, kettős érzéseim vannak ezzel a doramával kapcsolatban. Az első négy részig teljesen odavoltam érte, nem átallottam a "tökéletes" jelzővel sem illetni. A történet rendkívül izgalmas volt, egyedien feldolgozva, megosztó, elgondolkodtató alapkérdéssel, színes, erős karakterek prezentálásban. Ám a negyedik részben bekövetkező váltás után olyan  volt az egész, mintha egy másik doramát kezdtem volna el nézni, ami nyomába sem ért az előzőnek. A bennem megfogalmazódó negatívumokról, a fentihez hasonlóan ismét csak figyelmeztetéssel írhatok.

SPOILER Egyrészt, nem tetszett a történet alakulása sem, ám ezt még néhol sikerült az alkotásnak kompenzálnia. A legnagyobb problémám az volt, hogy a szereplőket teljes egészében kifordították magukból... A történet elején még meglehetősen autisztikus, kissé L (Death Note) karakterére emlékeztető Yoon Suh-ból, akinek Hana jelentette a mindent, egy erős, oltalmazó férfi lett, szinte szerepet cserélt a "húgával". Ám az ő változása még mindig ésszerűbb és átgondoltabb volt, mint Hanáé. Ő történet elején egy igazán színes karakter volt, egyéniség, azonban a második egységre egyszerűen "kiürítették". Hana az igazi sablon-hősnő iskolapéldájává vált, akinek semmi más nem tölti ki az életet, csak a szeretett férfi, alárendeli magát, és egy nem sok, annyi önálló gondolata sincs. Egyedül azért szerettem, aki az elején volt, mert az ötödik résztől szörnyen felszínesen megalkotott szereplő lett, ráadásul mondhatni megállás nélkül sírt, aminek következtében számomra az az egyetlen érzés is, amit adtak neki, kezdett hiteltelenné válni. SPOILER VÉGE

A fent leírtak miatt a Park Shin Hye-ről (Hana) nem nyilatkoznék, ugyanis nem tudom, hogy fenntartásaim az ő, a rendező (Lee Jang Soo), vagy esetleg a forgatókönyvírók (Moon Hee Jung, Kim Nam Hee) hibájából alakultak-e ki. Lee Wan (Yoon Suh) viszont minden kétséget kirázóan nagyon jól játszott. A karaktere a dorama két egységében szöges ellentétben állt egymással, ám ő mindkettőben hiteles tudott lenni. A mellékszereplők közül a Mayát játszó Asami Reinát emelném ki, aki talán a legjobb alakítást nyújtotta a színészek közül. A komikus mellékkarakterek közül egyedül Hana barátnője, Mika (Sonim) tetszett, Maya anyja (Kim Chung) és Yoon Suh emberei még egy vígjátéksorozatban is hihetetlenül idegesítettek volna, ebben a körítésben pedig pláne nehéz volt őket elviselnem.

Nem mondom azt, hogy nem volt szép történet, a visszatérő motívumok, szimbólumok például mindenképp dobtak rajta, de egyszerűen a nagyon erős első négy rész után sokkal-sokkal többet vártam volna, ebből a szempontból pedig nagyon nagy csalódás volt. A légvégéről nem is beszélve, aminél borzalmasabb megoldást keresve sem találhattak volna. Sajnálom, hogy így kisiklott a történet, mert az elején még azt éreztem, hogy akár a kedvenc doramámmá is válhatott volna az alkotás.

Letöltési linkek:
dorama
magyar felirat (futó project; 1. rész)
angol felirat

LIFE

A LIFE című 2007-es japán dorama Keiko Suenobu 2002-2009 között futott, azonos című, 20 kötetes mangájának a 11 epizódos tévéadaptációja. A Wikipédia szerint elég sok különbség akad a két változat között, ami főként abból adódik, hogy a doramát 11 részbe kellett belesűríteni. Ennek ellenére a történet ott is kerek egész, én egyszer sem éreztem elnagyoltnak, bár igaz, hogy a mangát nem olvastam.

A történet az iskolai bántalmazások témáját járja körül, a középpontba egy átlagos lányt, Shiiba Ayumut (Kii Kitano) állítva. Legjobb barátnőjének, Shii-channak (Akane Osawa) régi vágya, hogy bekerüljön álmai elit gimnáziumába, s hogy ne szakadjanak el egymástól, Ayumu keményen kezd tanulni, hogy őt is felvegyék ugyanoda. A végeredmény azonban az lesz, hogy csak őt veszik fel, Shii-chant nem, aki ezért úgy érzi, barátnője ellopta az álmát. Megszakítja a barátságát Ayumuval, s csalódottságában elhamarkodott dolgot tesz. Ayumu teljesen összeomlik, lelkiismeret furdalás és önutálat közepette kezdi el az iskolát. Mikor elkezd barátokat találni, kényszeresen mindenkinek meg akar felelni, s épp ezzel keveredik félreérthető helyzetekbe, amiknek hatására piszkálni kezdik. Osztálytársnői hamar átlendülnek az épelméjűség határán, s a piszkálásból szabályos lelki és fizikai terror lesz...

Ahogy Edit baránőmmel beszélgettem erről a doramáról, világossá vált számomra, hogy ez azokat tudja igazán megérinteni, akik már átéltek hasonlót... Én az első részek alatt sokszor álltam a sírás határán, vagy épp ökölbe szorított kézzel, tehetetlen dühvel vártam, hogy mi fog történni. A felétől kicsit átlendült a történet túlzásba, onnantól jobban tudtam kezelni, de amíg azt láttam, hogy amiket bemutat, az bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhet, s meg is történik, addig hihetetlenül megviselt. Nem hiszem, hogy van annál borzalmasabb, mint mikor azok kezdenek el bántani, akikről azt hitted a barátaid, vagy azt szeretted volna, hogy azok legyenek. Mikor nem tudod magadban összeegyeztetni azt a valakit, aki bánt, azzal, akinek előtte láttad. Illetve ott vannak még azok, akik nem is ismernek, nem is tudják pontosan miért is bántanak, csak mennek a csorda után, mert amíg oda tartoznak, addig őket békén fogják hagyni. Egyedül az a vigasztaló, hogy nekik sosem lesznek igazi barátaik, mert egy ilyen "szövetség" minden, csak nem barátság. Egyszerűen undorodom azoktól az emberektől, akik másokat bántanak. Abban sem vagyok biztos, hogy az ilyeneknek van egyáltalán lelkük... Hogy néznek tükörbe azok után hogy nap, mint nap lelkileg egyre jobban tönkreteszik egy embertársukat? Hogy tudják ezt elszámolni magukban? Annyi értékes embert ismerek, akiket bántottak az iskolában... Ez miért van? Miért őket? És miért bántották a kedvenc művészeim felét is fiatalkorukban? Miért van az, hogy aki kicsit is eltér az átlagtól, az ezt kapja?

Van egy 2007-es észt film, Az osztály a címe, s hasonló témát feszeget. (SPOILER-veszély!) A történet végén a két bántalmazott fiú lelövi az őket terrorizáló iskolatársaikat. A filmet néha levetítik iskolákban is elrettentő példaként, de miután olyan hozzászólásokat olvastam az interneten, hogy "De hülyék, mit képzelnek magukról, hogy bejönnek lövöldözni? Hogy lehetnek ilyen gyengék?", azok után kétlem, hogy érdemes. Nehéz elfogadni, de valahogy vannak olyan emberek, akik úgy vannak összerakva, hogy nem hatja meg őket semmi. Ezért vannak hidegvérű gyilkosok is a világon... Félreértés ne essék, ezzel nem azt szerettem volna mondani, hogy azokból, akik bántják az osztálytársaikat, gyilkosok lesznek. Persze, lehetnek még azok is, ahogyan a bántalmazottak is, valószínűleg mindkettőre számtalan példát találni. Észtországban Az osztály megjelenése előtt nem volt iskola lövöldözés, miután az kijött, történt egy ott, s egy az egyik szomszédos országban. Ez amilyen hátborzongató, épp annyira elgondolkodtató, hiszen ezzel tettek egy óriási felkiáltójelet a téma mellé, s igazolták, hogy nem túlzás, amit az ebben a témában készült filmekben látunk. Megbocsáthatatlan és hátborzongató, mit tesznek a diákok egymással...

A legrosszabb, hogy ez is egy olyan dolog, ami ellen nem tudom, mit lehet tenni, hiszen, mint ahogy már írtam, azokat tudják igazán megérinteni az ilyen alkotások, akik már átéltek ilyesmit (Nyilván azok is megértik akik nem, de elég intelligenciával rendelkeznek.), az alapvetően gonosz és nemtörődöm emberekre valószínűleg semmilyen hatást nem gyakorol. SPOILER A LIFE annyiban különbözik a többi, általában lövöldözéssel záruló, iskolai bántalmazással foglalkozó filmektől, hogy mutat kiutat. Ayumu igaz barátokra talál, akik segítik és kiállnak mellette. Még a gonosz is elnyerné megérdemelt büntetését, ha főhősünk és barátai nem éreznék úgy, hogy többet ér az, ha nincs bántalmazás annál, mint ha bántalmazással bosszuljuk meg a bántalmazást a bántalmazón. Így tehát jelentős a feloldás. Annak ellenére, hogy nem nagyon szeretem a happyendet, jó volt ez így. Ezáltal nem olyan hatást fog kiváltani, mint Az osztály, hanem talán reményt ad azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, s ez is fontos. SPOILER VÉGE

A legtöbb színésszel nagyon elégedett voltam, főként a bántalmazók részéről voltak borzongatóan jó karaktermegformálások, s külön örültem, hogy a főszereplő Ayumu úgy volt szerethető, úgy tudtam együtt érezni vele, hogy közben nem volt egypólusú. Annak ellenére, hogy néhol kicsit elrugaszkodott a történet a valóság talajáról, szerintem érdemes a megtekintésre.

Letöltési linkek:
dorama ("LIFE ep..."-tal kezdődők)
magyar felirat (lezárt project)

Boys Before Flowers

Nehéz lesz elfogultság nélkül írnom a Boys Before Flowersről, sőt nem is hiszem, hogy képes leszek rá. Röviden megfogalmazva, annyira nagyon tetszett, hogy már sok-sok résszel a vége előtt ez lett a kedvenc doramám az eddig látottak közül. Edit barátnőmnek ez volt az első, s elmondása szerint azóta sem látott ennél jobbat. Tőle kaptam meg az még nyár elején az első tíz részt, majd szépen lassan függővé váltam, így ez a sorozat szépen átszőtte az egész nyaramat.

A 2009-es dél-koreai dorama Boys Over Flowers címen is ismert. A történet alapjául egy japán manga, a Hana Yori Dango szolgált, aminek már készült japán (Hana Yori Dango), tajvani (Meteor Garden) és kínai (Liu Xing Yu) dorama adaptációja is. A legtöbb helyen azt olvasni, hogy koreai változat a legjobb, erről azonban nem tudok nyilatkozni, mivel én egyelőre még csak ezt láttam. Viszont azt garantálhatom, hogy ez valami fantasztikus!

A történet kiindulópontja, hogy Geum Jan Di, aki egy elég kis pénzen tengődő családból származik, különféle okok miatt úszó-ösztöndíjjal bekerül az elit Shinhwa Gimnáziumba, ahová csak a legtehetősebbek küldhetik a csemetéiket. Ennek megfelelően az iskolát minden ízében átitatja a nagyzolás, beképzeltség, rátartiság, amit leginkább az F4 (Flower Four) fejlesztett tökélyre. A négy fiú egyike a Shinwa Vállalat leendő örököse, s három barátja is a lehető leggazdagabb család sarja. Ennek ellenére az életük igencsak üres, abban élik ki magukat, hogy mintegy "rémuralmat" tartanak az iskolában, valamint fürödnek a diákok rajongásában, ajnározásában. Egy valaki nem hódol be nekik, a talpraesett és büszke Jan Di, aki talán az első, aki nem az F4 egyik tagját látja a fiúkban, hanem úgy kezeli őket, mint az átlagembereket. Természetes viselkedése lassan, de biztosan kihozza az iskola zsarnokaiból az embert...

Számomra a dorama legnagyobb erőssége a nagyon gazdag jellemábrázolás. A fő karaktereken kívül még több mellékszereplőkről is igen pontos jellemrajzot kapunk. Nem sablonokat látunk, minden szereplőnek megvannak a maga jó és rossz tulajdonságai, mint minden élő embernek, s ezeket a dorama nagyon szépen meg is mutatja. Ezenkívül nagyon árnyaltan mutatja be azt is, ahogy a fiúk egyre inkább megváltoznak Jan Di hatására.

Szereplők:

Geum Jan Di (Koo Hye Sun)

Ha nem is értünk mindig egyet a döntéseivel, tetteivel, nagyon szerethető karakter és könnyű vele azonosulni. Nyoma sincs benne a női főszereplők gyakori hibáinak, nem felszínes, nem nyavalyog, nem üres. Egy igazi határozott, erős személyiség.

Gu Jun Pyo (Lee Min Ho)

Az egyik férfi főszereplő, s az egyik legjobban kidolgozott karakter. Ő változik a legtöbbet a történet során, a Shinwa Vállalat önző örököséből egy szeretni képes és szerethető emberré válik. Bár kimondhatatlanul sokszor éreztem úgy, hogy a hülyeségeitől már a falnak fogom verni a fejem, valamiért mégsem lehetett őt nem szeretni.

Yoon Ji Hoo (Kim Hyun Joong)

Valahol a történet felénél ébredtem rá, hogy ő az abszolút kedvenc karakterem. Nagyon szeretem, mert ő a nagybetűs JÓ BARÁT és JÓ EMBER, néha már úgy éreztem, túlságosan is alárendeli magát azok boldogságának, akiket szeret, de az az igazság, hogy talán pont ez tetszett benne. Ahogy egyre inkább megismerjük a múltját, úgy értjük meg egyre jobban a viselkedését, személyiségét. Szerintem ő a legérdekesebb karakter a történetben.

Soo Yi Jung (Kim Bum)

Agyagművész, és ő rendelkezik a leginkább két pólusú személyiséggel az F4 tagjai közül. Az egyik pillanatban imádni lehet, aztán a következőben legszívesebben bemosna neki egyet az ember szemétségei miatt. Mögötte is nagyon érdekes előtörténet bontakozik ki, így a dorama végére már egyre inkább megértjük az ő tetteit is.

Song Woo Bin (Kim Joon)

Sajnos az F4 negyedik tagjáról nem mondható el a tartalmas jellemábrázolás, a karakter igen elnagyolt, leginkább csak a többieknek asszisztál a történetben. Nagyon sajnálom, hogy nem tudhatunk meg róla többet, mert egy szimpatikus szereplő.

Chu Ga Eul (Kim So Eun)

Ő Jan Di legjobb barátnője. Kissé naiv, leginkább csak sodródik az eseményekkel. Yi Jung bánhat vele akármilyen érzéketlenül, ő mégis ragaszkodik hozzá, hálisten a történet végére azért megtanul egy kicsit végre a sarkára állni.

A fentebb bemutatott hat karakter egytől egyig hihetetlenül szerethető, a történet során igazán az ember szívéhez nőnek. Ám a dorama rajtuk kívül is nem kevés érdekes mellékszereplővel dolgozik, akik mind hozzáadnak a történethez. Egyedül Jan Di családja volt az, akiket szívem szerint úgy ahogy voltak kihúztam volna a sorozatból, mert - a többi szereplővel ellentétben - sablon karakterek voltak, és az összes jelenetük szörnyű ripacskodásból állt.

SPOILER A történet egyik fő szála a Gu Jun Pyo, Jan Di és Ji Hoo között kialakuló szerelmi háromszög. A helyzetet az teszi igazán bonyolulttá, hogy mindhárman nagyon szeretik egymást. Az esetemben még az is közbejött, hogy én is nagyon szerettem mindannyiukat, így mindig épp az adott felállásnak "szurkoltam". Annak ellenére, hogy Ji Hoo volt a kedvencem, Jun Pyo és Jan Di párosát tökéletesnek érzem. Nyilvánvaló volt, hogy Ji Hoo, jelleméből fakadóan az első jelre mindannyiszor félre fog állni, hogy semmiképp se legyen a barátai boldogságának akadályozója. Viszont azt nagyon sajnálom, hogy a dorama végére semmi "jutalmat" nem kapott azért, mert páratlanul jó barát és ember, mert ha valaki, ő igazán megérdemelt volna egy happyendet. Bár lehet, hogy ezzel eltűnt volna az az állandósult melankólia Ji Hoo-ból, s már nem is ő lett volna... SPOILER VÉGE

A dorama 25 részes, egy-egy rész picivel több, mint egy órás. Egyszer még a sorozat elején megjegyeztem, hogy kár, hogy ilyen rossz zenéje van... Koreáról ugyanis tudni érdemes, hogy ott a pop-szféra sokkal jelentősebb, mint a rock, így a sorozat zenéi is főleg kpop számok közül kerültek ki. Az egyes számok szinte minden részben újra és újra felbukkantak, és minden alkalommal meglepően tökéletesen illettek az adott szituációhoz. Pár rész után azon kaptam magam, hogy letöltöttem a soundtrack albumot és rendszeresen hallgatom. Végeredményben nagyon fülbemászó az egész, és tökéletesen passzol a doramához. Csak példának egy szám belőle, amit Kim Hyun Joong együttese az SS501 ad elő. Az MV-ben (music video) részletek láthatóak a sorozatból, már csak ezért is érdemes megnézni!

Ez a dorama tényleg a legjobb, amit eddig láttam. Nem egy átlagos iskolai vígjáték, megvannak a maga mélységei. A kivitelezés nagyszabású, és a színészek is nagyon jók. Szívből tudom ajánlani mindenkinek!

Letöltési linkek:
dorama ("...HDTV.XviD-Ental"-verzió)
magyar felirat (futó project; 1-15. rész)
angol felirat

Koizora

A Koizora egy Naito Mika nevű japán leányzó mobiltelefonján látta meg a napvilágot 2005-ben, majd 2006-ban két kötetes nyomtatott könyv formájában is kiadták. (Mindkét kötet 350 oldal körüli, ezt figyelembe véve minden elismerésem a fiatal hölgyé, hogy ezt képes volt egy mobiltelefon billentyűzetén lepötyögni, én valószínűleg 350 szóig sem jutnék el.) A regény roppant népszerű lett a japán fiatalok között, így 2007-ben elkészült a film (első kép), majd 2008-ban a dorama-változata (harmadik kép) is, valamint 2007-2009 között mangaként is megjelent. Mivel utóbbihoz nem találtam magyar fordítást, ez alkalommal még csak az első két verzióról fogok írni.

Először a doramába futottam bele a férfi főszerepet alakító Seto Kouji kapcsán, aki az Otomenben Ariake-kunt játszotta. Mivel szinte kivétel nélkül mindenki dicsérte a sorozatot, gyorsan le is töltöttem. Nem kellett csalódnom, már az első rész után fülig beleszerettem. A filmet tegnap néztem meg, kicsit várni szerettem volna vele, nehogy aztán ne tetszen azért, mert esetleg kevésbé kifejtett. Szerencsére ilyenről szó sem volt, nem is tudom melyik varázsolt el jobban.

A cím jelentése magyarul, Szerelmünk ege. A történetet a főhősnő, Tahara Mika narrációján keresztül ismerjük meg. Gondolom rögtön feltűnik, hogy ugyanaz a keresztneve, mint az írónőnek. Talán épp ezért, rengetegen arra esküsznek, hogy ez az ő igaz története, de hogy őszinte legyek, én ebben nem hiszek. Ezt erősíti bennem az is, hogy a lányt azóta is bizonyos anonimitás fedi, nyilván nem akarja megtörni a varázst. Ám ez semmit nem von le a mű értékéből, sőt plusz pontnak számít, ha az írói fantáziát nézzük. Nem kell minden történetnek megtörténni a valóságban, az irodalom esetében nem ez az érték-mérce.

A Koizora műfaját tekintve romantikus dráma, ezt Mika szavai már rögtön az első percekben világossá teszik. Rendkívül szentimentális, ennek ellenére én sehol sem éreztem soknak. A középpontban az első szerelem áll, amit Mika Hiro oldalán tapasztal meg. A fiú a két feldolgozásban különböző, ám minden esetben elég extravagáns módon nyeri el a lány szerelmét, ami nem is csoda, hisz ő maga sem hétköznapi, elég csak ránézni a szőkített frizurájára, a fülbevalóira. Igazi, tiszta és mély szerelem szövődik köztük, ám hamarosan nem várt megpróbáltatások egész hada áll az útjukba...

Sakurai Hiroki karakterét a két színész teljesen másképp fogta meg. A doramában Hiro (Seto Kouji) egy öntörvényű, furcsa, mégis meglehetősen infantilis figura, aki leginkább presztízskérdést csinál abból, hogy erősnek látsszon, s erre nagyon érzékeny a büszkesége is. Ezzel szemben a film Hirója (Miura Haruma) egy sokkal nyugodtabb, megfontoltabb fiú, aki valóban erőt sugároz. A szembetűnően más megközelítés ellenére, mindkettő rendkívül szerethető, ám ha választanom kellene, annak ellenére, hogy nagyon szeretem Seto Koujit, Miura Haruma Hirója mellett tenném le voksom.

Mikát a filmben Aragaki Yui, a doramában Mizusawa Elena játssza, az ő esetükben nem tudok ilyen számottevő eltérést felmutatni, talán Aragaki alakításában kicsit talpraesettebb, de ennyi. Mindkét színésznővel nagyon elégedett voltam. Mint karakter, nagy kedvencem volt még Hiro nővére, Minako. Nagyon jól volt a filmben Karina megformálásában, ám a szívem ez alkalommal pedig inkább a dorama Minakójához (Matsushita Nao) húz. Egyébként, ez az összes többi családtag esetében így van, nyílván azért, mert a sorozat 6 része alatt sokkal jobban megismerhettem őket, mint a két órás film esetében. Kiemelném még Kishitani Gorót, aki a doramában Mika édesapját alakította, szerintem briliánsan.

SPOILER A dorama utolsó előtti részében elmondhatatlanul felidegesített, hogy Hiro hülyesége miatt másfél évet elvesztegettek, amit még együtt tölthettek volna. Értem én, hogy ő azt akarta, hogy Mika továbblépjen, boldog legyen, de az elképzelése úgy volt hülyeség, ahogy volt. Nem elég, hogy Mikát érzelmileg teljesen tönkretette legalább egy évre, akaratlanul még Yuu-nak is szenvedést okoztak, aki pedig ennél sokkal többet érdemelt volna, mert ő egy páratlanul jó ember volt. Arról meg ne is beszéljünk, hogy Hirónak magának pedig egyedül kellett harcolni a rák ellen, ahelyett, hogy mellette lehetett volna az, akit a világon a legjobban szeretett, s aki ugyanígy érzett iránta. Olyannyira dühös voltam a történet alakulása miatt, hogy el sem tudtam képzelni, hogy meghasson majd a vége. Ez a feltevésem azonban végül nagyon nem igazolódott be.

A jelenetek közül kiemelném a gyönyörű december 24.-ei megemlékezéseiket, mert csodálatosak és megindítóak voltak. Hiro haldoklása pedig, mikor Mika fut a videotelefonáló mobilját az arca elé tartva, majd megáll, hogy eleget tegyen a fiú kérésének, mosolyogjon; valami páratlanul gyönyörű volt, úgy, ahogy Mika öngyilkossági kísérlete, s annak meghiúsulása is. SPOILER VÉGE

A természeti hasonlatok igazán hangulatossá tették a történetet, a filmből kicsit hiányoltam is, hogy Mika nem eredendően volt beleesve az égbe, hanem csak később, Hiro kapcsán történt ez meg vele. Szerintem ez egy nagyon aranyos motívum volt, érdekelne, a regényben ez hogy van, ha így, a filmből igazán kár volt kihagyni. Utóbbi pozitívuma viszont az, hogy a komoly előfeltevésekre okot adó első mondatok ellenére egyáltalán nem kiszámítható a történet vége. A dorama folyamatosan információkat adagol a nézőnek a fordulatról, így ott sokkal hamarabb összeáll a kép, bár ezt nem nevezném negatívumnak sem. Bírálat érte a regényt a japán tanerőktől a fiatalok szabados stílusa miatt, hát meg kell hagyni, engem is meglepett a tempó amit diktáltak, eléggé nyugatias stílusú volt.

Nem tudok választ adni arra, hogy a film vagy a dorama tetszett jobban. A két feldolgozás ugyan kicsit más, ám a maga nemében mindkettő nagyon jó, mindkettő ugyanúgy biztos helyet kapott a kedvenceim között. Személy szerint azt tanácsolom, hogy aki csak az egyiket látta, feltétlen adjon esélyt a másiknak is. Aki pedig még egyiket se, annak azt tudom ajánlani, hogy úgy nézze, ahogy én, a doramával kezdjen, majd hagyjon egy kis időt, s úgy nézze meg a filmet, nekem ez így nagyon bevált.

Letöltési linkek:

dorama (RAW-verzió)

magyar felirat a doramához (lezárt project)

film (Égetett felirat, a letöltéshez regisztrálni kell.)

Otomen

Az AnimeStars 20. számában, a Lovely Complex cikkben találkoztam először az Otomennel, ott a mangát ajánlották pár mondatban, mint hasonló témát boncolgató művet. Már akkor megtetszett, így hát ahogy belefutottam a dorama változatába, tudtam, hogy nekem ezt látnom kell! Ez volt életem első doramája, úgy gondolom erős kezdés, nehéz lesz felülmúlni. Viszont rabul ejtett a műfaj, a minap már el is kezdtem a Boys Before Flowerst (koreai dorama), valamint egyre csak bővül a miket-akarok-megnézni listám.

A történet egyszerűnek és kiszámíthatónak tűnik, ám ahogy egyre több szereplő kapcsolódik be a fő cselekményszálba, úgy lesz egyre izgalmasabb, és magával ragadóbb. Adott a férfi főszereplőnk Masamune Asuka, aki természeténél fogva vonzódik mindenféle lányos dologhoz, legyen az plüssmaci, főzés, varrás, shoujo (lányoknak szóló) manga... Ám emellett muszáj igazi férfiként viselkednie, mivel az anyja egy bizonyos esemény hatására megígértette vele, hogy mindig, mindenkinél legférfiasabb lesz. Barátja, Tachibana Juta ezt az összetett személyiséget definiálja úgy: otomen. Az iskolába új diák érkezik, Miyakozuka Ryo személyében, akiről hamar kiderül, hogy semmi tehetség nem szorult belé a hagyományos női szerep ellátásához, ezzel szemben nagyon jó a harcművészetekben. Nyilvánvaló, hogy egymásnak vannak teremtve, erre Tachibana már a kezdetekkor ráébred, s onnantól igyekszik minél közelebb férkőzni két főszereplőnkhöz, hogy aztán hol szemlélője, hol kicsit alakítója legyen az eseményeknek...

FIGYELEM! Innentől nem vállalok felelősséget az esetleges SPOILERekért!

Már az első rész után beleszerettem a doramába. Az egész hangulata nagyon jó, a szereplők pedig igazán szerethetőek. Ugyan Masamune Asuka (Okada Masaki) néha kicsit idegesített azzal, hogy mindent huszonnyolcmilliószor átgondolt, majd mégsem tette meg, de nagyon szerettem. Ő egyébként az iskolai kendo csapat kapitánya. Miyakozuka Ryo (Kaho) hihetetlenül bájos volt, és néha nagyon naiv. (Ők a fenti képen láthatóak.)

Az abszolút kedvenc szereplőm azonban Tachibana Juta (Sano Kazuma; képen) volt. Egyébként is imádom az ilyen karaktereket, az a tipikus Mercutio Rómeó mellett. Bár önös érdekekből kezdett el Asukáékkal barátkozni (róluk írta a Love Tic c. shoujo mangáját), később ő lett a legjobb barátjuk. Annyira imádtam, ahogy szeretetteljesen Asuka-channak és Ryo-channak szólította őket. A mangaka énjét pedig pláne! Szerintem ő volt az egyik legjobban megformált karakter.

Szorosan Tachibana után sorakozik fel Tonomine Hajime (Kimura Ryo), aki eleinte ellenség, utána válik akarva-akaratlanul baráttá. Később derül ki róla, hogy ő is otomen. :) Ennek kapcsán kezdődik el az évődése az iskola szépségével, az Asuka figyelmére hiába áhítozó Oharida Miyabival (Kiritani Mirei), akit nemes egyszerűséggel, csak úgy hívott, hogy "Woman!" (Gomen, 4-12-ig angol felirattal néztem, csak így jut az eszembe...).

Ezen kívül nagyon szerettem még a négy közül a legotomenebb fiúcskát Ariake Yamatót (Seto Kouji), valamint Ryo apját (Takada Nobuhiko), no meg Asukáét (Tsurumi Shingo), akit szívem szerint sokkal többet szerepeltettem volna.

Akit viszont alig tudtam elviselni, az Isono volt. A vele előadott poénok rendre erőltetettek voltak, valamint a színész játékával sem voltam elégedett. Bár a negyedik részben hirtelen eléggé megijesztett egy bizonyos vele kapcsolatos fordulat, pedig már előtte sem szerettem. Igazából utána is meg lettem volna nélküle, ha jobban belegondolok...

Az 1-8. részek átlag 36 percesek, a 9-12. már az őszi (Aki) szezon termékei, azok már 45-50 perc hosszúak. A kedvenc részem egyértelműen a 10., amiben aztán igazán az otomenség a fő téma, és főhőseink a Hana Yori Dango F4-ének (folyton rájuk utalnak) stílusában összefognak, hogy legyőzzék az őket elnyomni akarókat. Ezenkívül muszáj megemlítenem a 3. részt, ami olyan szintű horror, hogy nekem végig azt kellett mondogatnom magamban, hogy "Ez egy vígjáték sorozat! Nem félhetsz! Vígjáték! Nem félhetsz!", ahhoz, hogy végig tudjam nézni. Már az első jelenteknél majdnem szívrohamot kaptam... Az a helyzet, hogy a japánok annyira jók a horror műfajában (is), hogy még akkor is nagyon ijesztőre sikerül, ha viccelni akarnak vele. A dobogó harmadik fokát pedig a 7. rész foglalja el, ami főként Tachibana mangaka karrierjére koncentrál.

SPOILER-veszély vége.

Minden egyes rész egy meglehetősen hosszú (2:30) endinggel zárult, amit én minden egyes alkalommal végignéztem. Szerintem iszonyatosan jó, érdemes megnézni! A zene Shibasaki Ko: lover soul. Íme:

Elolvastam a manga eddig magyarra lefordított 3 fejezetét is, de be kell valljam, az nem nagyon tetszett. Lehet a dorama előtt kellett volna megtenni, mert így szegénynek nem sok esélye volt... A cselekmény nekem elnagyoltnak tűnt, a karakterek kevésbé voltak kidolgozottak (Bár ez még csak a történet eleje volt, ez még később behozható.). Mindenesetre, köszönet a mangakának, Kanno Ayának a történetért!

Arra az esetre, ha netalántán valaki érdeklődését felkeltettem volna, berakom a letöltési linkeket:

dorama (A RAW-osat tessék választani.)
magyar felirat (1-3. rész)
angol felirat
manga (1-3. fejezet)

Szívből ajánlom mindenkinek! :D