James Blunt

November 8-án megjelent James Blunt harmadik nagylemeze, Some Kind of Trouble címmel. Az albumon 12 dal található, valamint különböző kiadásokban még három bónusz dalt lehet összegyűjteni, ebből nekem eddig csupán a Into The Darkot sikerült megszereznem, de remélem idővel a többi is elérhető lesz. Maga a lemez nagyon-nagyon tetszik, de, hogy őszinte legyek, azt, hogy már az előző két album, a Back To Bedlam és az All The Lost Souls közül sem sikerült kedvencet választanom, ez sem könnyítette meg. Mindhárom lemez 90%-át imádom. Az új lemez igazából nem hozott nagyon szembeötlő változást, bár összességében úgy gondolom vidámabb az összhatás. A dalokat pedig 8.-a óta már bizony elég rongyosra hallgattam. Túl sok a kedvencem róla, úgyhogy felesleges lenne leírogatni őket, helyette inkább bejelölöm a dallistán.

01 - Stay The Night
02 - Dangerous
03 - Best Laid Plans
04 - So Far Gone
05 - No Tears
06 - Superstar
07 - These Are The Words
08 - Calling Out Your Name
09 - Heart Of Gold
10 - I'll Be Your Man
11 - If Time Is All I Have
12 - Turn Me On
13 - Into The Dark (bonus)

Ezek közül még külön is megemlíteném a Turn Me On-t, aminek macsó dalszövegén az első meghallgatása óta sem tudok továbblépni, olyannyira nem, hogy gyorsan le is fordítottam, ITT tehát elolvasható magyarul. Nincs benne semmi különös, csak számomra szokatlan attól, aki anno megénekelte, hogy You're Beautiful. Nagyon szeretem a Stay The Night-ot is, ami a lemez első klipes dala. Elsőre a videó nem annyira fogott meg, de minél többször láttam, annál inkább megszerettem. Mert, legyünk őszinték, ki nem sírja vissza a nyarat? Azok a jelenetek pedig, mikor Blunty a naplementénél, illetve a tábortűznél gitározik, igazán nagyon szépek.

James Bluntról dióhéjban annyit kell tudni, hogy több, mint hat évig a katonaságnál szolgált, majd 2002-ben századosként szerelték le. Ezután kezdett zenélni, első lemeze, a Back To Bedlam 2004-ben jelent meg. Az áttörést a harmadik kislemez, hozta meg neki, a You’re Beautiful, amit, úgy gondolom, senkinek nem kell bemutatnom, mivel gyakorlatilag agyonjátszották. A következő albumáig, az All The Lost Souls-ig három év telt el, 2007-ben jött ki, majd ugyanennyit kellett várni a most megjelent Some Kind of Trouble-ra is. Jellemzi, hogy egy lemezről nagyon sok klipet készít, az elsőről például öt dalhoz (High, Wisemen, You're Beautiful, Goodbye My Lover, No Bravery), ebből az első kettőnek  két verziója is van. A másodikról a bónusz dalokkal együtt hat (1973, Same Mistake, Carry You Home, I Really Want You, Love Love Love, Primavera in Anticipo) látott világot. Ezzel a módszerre ügyesen eléri, hogy, a kifejezetten hosszúnak számító, három év várakozási idő mégsem tűnik olyan soknak. Tudom, hogy ő is azon előadók közé tartozik, akikkel szemben akadnak olyanok, akiknek ellenérzéseik vannak, gondolom a különleges hangszíne és a sok szerelmes száma miatt. Viszont engem ezúttal sem érdekel, mit mondanak mások, mert én nagyon szeretem! :)

Rengeteg kedvencem van az előző két albumáról is, de tudok egyértelmű legnagyobbat választani, mégpedig a Same Mistake-et. Úgy gondolom, ez a leggyönyörűbb és legtökéletesebb szerzeménye, klipestől, mindenestől.

Sajnos, az eddig kihirdetett 2010/11-es turnéállomások között egyelőre nem szerepel Magyarország, de amilyen hosszúra nyúlt az előző turnéja is, még nincs veszve semmi.

A britpop-isten visszatért

Úgy, de úgy vártam már az RPA & The United Nations of Sound lemezét! Már július 19-én kijött, de egyszerűen hiába kerestem égen-földön, nem lehetett letölteni. Azonban ma végre sikerült meghallgatnom. Nagyon-nagyon tetszik, eddig a kedvencek a Beatitudes, a She Brings Me The Music, a Glory és a Born Again, amihez klip is készült:

Még régebben készült egy az Are You Ready-hez is, IDE kattintva megtekinthető. Érdekessége, hogy a klip alatt mindenféle nyelven kiírják azt, hogy "Are you ready?", és a sok, számomra ismeretlen, valamint a német "Sind Sie bereit?" mellett felbukkan egy olyan szöveg, hogy "A készen?", komolyan érdekelne, hogy ez valami másik nyelv, vagy esetleg magyarul fordítanak még a Google-nél is rosszabbul?

A zenekar élén Richard Ashcroft áll, aki a The Verve énekese volt. Ők az egyik legnagyobb kedvenc britpop együttesem, csak sajnos a tagok nem igen tudják elviselni egymást... 1990-ben alakultak, 1995-ben feloszlottak, majd 1997-ben újraegyesültek, de csak 1999-ig húzták. A legnagyobb ellentét Ashcroft és Nick McCabe (gitáros, billentyűs) között feszül, olyan "két dudás nem fér meg egy csárdában"-helyzet áll fent. Ennek ellenére 2007-ben megint összeállt a The Verve, egy lemez (Forth) után 2009-ben ismét búcsút intettek egymásnak. Én valamikor 2008-ban szerettem meg őket, bár a Bitter Sweet Symphony c. számukat én is ismertem már időtlen idők óta, mint valószínűleg minden élő ember. (Ez volt többek között a Megasztár kiszavazó zenéje, a Kegyetlen játékok végefőcíme, valamint kb. havonta feltűnik egy-egy reklámban.) Ekkortájt szerettem bele a britpop zenei műfajba is, aminek ők voltak az egyik legjelesebb képviselői. A britpop nem összekeverendő az angol nyelvű popzenével, akkor már inkább brit alternatív rocknak mondanám. Mindenesetre ez az egyik kedvenc zenei műfajom. Az első Verve szám, amit letöltöttem és megszerettem a Rather Be volt, talán azóta is ez a legnagyobb kedvencem tőlük:

Richard Ashcroft a Verve második feloszlása és újraegyesülése között kiadott három szólólemezt, amiket szintén nagyon szeretek. Zeneileg - nem meglepő módon - nagyon közel állnak az anyaegyüttes stílusához, ám azért ha választani kell, akkor még mindig a Verve-re voksolnék, abban van még valami plusz, amit bizonyára a többi tag rak hozzá a számokhoz. Ashcroft szóló számai közül egyértelműen az A Song For The Lovers a kedvencem, aminek nagyon érdemes megnézni a klipjét, mert eszméletlen milyen feszült atmoszférát tud teremteni.

A feloszláskor fájt a szívem a Verve-ért (Főleg, hogy akkor oszlott fel az egyik másik kedvenc britpop zenekarom, az Oasis is.), azonban mégsem estem annyira nagyon kétségbe, mert számítottam rá, hogy Ashcroft elő fog rukkolni valamivel, akkor még azt hittem egy újabb szóló albummal. Kiváló zenésznek tartom őt, fantasztikusan egyedi hanggal, így egyértelmű volt, hogy bármilyen formában fog lemezt kiadni a jövőben, én mindenképp meghallgatom. Végül egy új együttes, a The United Nations of Sound lett a dologból, akik most úgy érzem, kicsit talán kárpótolni tudnak a Verve-ért.

Adam Lambert

Majdnem egy éve hallottam Adam Lambertről először, annak kapcsán, hogy koppintja Bill Kaulitz stílusát, ezért közutálatnak örvend a Tokio Hotel-rajongók körében. Kíváncsiságból rákerestem ki lehet ő, majd elkönyveltem, mint "kis Jeffree Star". Utána a zenecsatornák elkezdték játszani a Whataya Want From Me klipjét, eleinte még sokszor elkapcsoltam, majd egyre többször néztem végig. Egyik ilyen alkalom után letöltöttem Adam teljes nagylemezét (For Your Entertainment). Meghallgattam, de nem tetszett, a többi szám annyira más stílusú volt... Viszont ezek után kb. négy napig állandóan WWFM-t hallgattam. Tovább nem foglalkoztam Adammel, míg meg nem láttam a tévében a For Your Entertainment klipjét. Hogy őszinte legyek, konkrétan a Lomtárból állítottam vissza az albumát, hogy adjak neki még egy esélyt. A törlése elhamarkodottnak bizonyult, második nekifutásra már sokkal jobban tetszett, s minél többször hallgattam meg, annál több számba szerettem bele. Az első nagy kedvencem róla az If I Had You lett, de mivel ennek a klipje azóta elég ismert lett, ez alkalommal a másik nagy kedvencemet, a Sleepwalkert szeretném megmutatni. Annyira tetszik, egyik nap a szövegét is lefordítottam, ezt ITT tudjátok elolvasni.

Lassacskán felébredt bennem a kíváncsiság, hogy belenézzek az American Idolba, merthogy Adam e műsor nyolcadik szériájának második helyezettjeként futott be. Rákerestem, ez az évad megy-e az Animaxen, és miután meggyőződtem erről... hetekig nem volt egy olyan szombat, mikor meg tudtam volna nézni. Végül most szombaton jutottam el odáig, hogy leüljek egy adás (TOP8) elé. A tapasztalatom az volt, hogy a mezőny eléggé gyenge, a versenyzők nem igazán egyéniségek, a képességeik is inkább csak átlagosak. A műsor végén azt mondtam, csak akkor vagyok hajlandó elfogadni, hogy Adam csupán második lett, ha Allison Iraheta nyerte meg az évadot, mert egyedül ő volt még, aki kimagaslott a többiek közül. Mint már azóta megtudtam, ő a negyedik helyezett lett, ami előtt mondjuk szintén értetlenül állok. Adam produkciója annyira lenyűgözött, hogy másnap nekiálltam YouTube-on megkeresni a TOP8 előtti döntős dalait, majd - miután ennyi nem volt elég - nekiestem az összesnek, egészen a nagy döntőig. Még mindig a hatása alatt vagyok. Adam fantasztikusan tehetséges énekes, hihetetlenül sokszínű és erőteljes hanggal. A számait legtöbbször a közönség állva, szűnni nem akaró tapsviharral ünnepelte, ehhez sokszor a zsűri is csatlakozott, ráadásul még a mindenkivel mindig kukacoskodó Simon Cowell is többször megdicsérte. Teljesen jogosan! Majd' minden egyes száma utána én is teljes extázisban ültem a gép előtt, olyannyira átéltem az egészet, hogy a végén kifejezetten rosszul esett a tudat, hogy nem Adam nyert. Kris Allennek szép hangja van, de az alapján az egy-két dal alapján, amit megnéztem tőle, nem tudom megérteni, miért ő lett a befutó... Ízelítőül most következzenek a kedvenc videóim:

Tear for Fears: Mad World, Gary Jules verziójában, végső döntő. Ezt énekelte abban a bizonyos TOP8-ban is. Mivel évek óta odavagyok ezért a számért (Gary Jules-verzióban), ezért már az mindent elmond, hogy Adam el tudta érni nálam, hogy nagyon tetszett az ő előadásában.

Johnny Cash/Anita Carter: Ring of Fire, TOP11. Simon Cowell szerint "rubbish ~ szemét", szerintem viszont Adam egyik legjobb előadása.

Led Zeppelin: Whole Lotta Love, TOP4. Randy Jackson valamelyik értékelésében azt mondta Adamnek az előadása után, hogy "You should make a rock album and you should be a rockstar 'cause that's wath you are! ~ Készítened kell egy rock lemezt, rocksztárrá kell válnod, mert ez vagy te!", ez a videó kellőképp kifejezi, miért is mondhatta ezt.

Miután végig néztem Adam produkcióit, arra jutottam, hogy akármennyire is megszerettem a lemezét, még ennél is sokkal-sokkal több van ebben a srácban. Igen, simán lehetne akár rocksztár is, simán lehetne BÁRMI, mert gyakorlatilag MINDENT el tud énekelni, élőben is olyan tökéletesen, mint egy stúdió-felvételen, ezt a műsor alatt pontosan bebizonyította. Brian May a Queenből egy interjúban azt nyilatkozta, Adamet is számon tartják, mint lehetséges frontembert együttesük élére, valamint több zenei nagyság, mint pl. a Kiss is nagyon elismerően nyilatkozott róla. Ám ő úgy döntött, nem áll rocksztárnak, inkább a saját útját járja. A zenét, amit játszik, még ő maga sem tudja rendesen aposztrofálni: "rock-pop-elektronikus-dance cucc". Legyen, egyedül azt nem szeretem, hogy idekeverik a glam-rockot is, amihez szerény véleményem szerint vajmi kevés köze van, ha eltekintünk a glittertől. Sajnos, a számait nem ő maga írja, csupán három készítésében működött közre (Strut, Pick U Up, Aftermath). Ennek ellenére én úgy gondolom, valóban az ő személyiségét tükrözi az anyag, mert valahogy illik ez az egész hozzá. Miután már ennyire kiművelődtem a zenei karrierjéből, kicsit utána olvastam magának az embernek is. Elolvastam az életrajzát, valamint egy nagyon hosszú riportot, amit a Rolling Stone magazin készített vele. Azt kell mondjam, ezek és az Idolos kisfilmek alapján még szimpatikus is. Az Idol előtt musical színészként, valamint hivatásos énekesként (kórista) kereste a kenyerét, de valahogy nem találta a helyét. Ahogy láttam, jelenleg aktív polgárpukkasztásban éli ki magát, ami alapján egyeseknek talán unszimpatikusnak tűnhet, de engem már végérvényesen levett a lábamról.