Majdnem egy éve hallottam Adam Lambertről először, annak kapcsán, hogy koppintja Bill Kaulitz stílusát, ezért közutálatnak örvend a Tokio Hotel-rajongók körében. Kíváncsiságból rákerestem ki lehet ő, majd elkönyveltem, mint "kis Jeffree Star". Utána a zenecsatornák elkezdték játszani a Whataya Want From Me klipjét, eleinte még sokszor elkapcsoltam, majd egyre többször néztem végig. Egyik ilyen alkalom után letöltöttem Adam teljes nagylemezét (For Your Entertainment). Meghallgattam, de nem tetszett, a többi szám annyira más stílusú volt... Viszont ezek után kb. négy napig állandóan WWFM-t hallgattam. Tovább nem foglalkoztam Adammel, míg meg nem láttam a tévében a For Your Entertainment klipjét. Hogy őszinte legyek, konkrétan a Lomtárból állítottam vissza az albumát, hogy adjak neki még egy esélyt. A törlése elhamarkodottnak bizonyult, második nekifutásra már sokkal jobban tetszett, s minél többször hallgattam meg, annál több számba szerettem bele. Az első nagy kedvencem róla az If I Had You lett, de mivel ennek a klipje azóta elég ismert lett, ez alkalommal a másik nagy kedvencemet, a Sleepwalkert szeretném megmutatni. Annyira tetszik, egyik nap a szövegét is lefordítottam, ezt ITT tudjátok elolvasni.
Lassacskán felébredt bennem a kíváncsiság, hogy belenézzek az American Idolba, merthogy Adam e műsor nyolcadik szériájának második helyezettjeként futott be. Rákerestem, ez az évad megy-e az Animaxen, és miután meggyőződtem erről... hetekig nem volt egy olyan szombat, mikor meg tudtam volna nézni. Végül most szombaton jutottam el odáig, hogy leüljek egy adás (TOP8) elé. A tapasztalatom az volt, hogy a mezőny eléggé gyenge, a versenyzők nem igazán egyéniségek, a képességeik is inkább csak átlagosak. A műsor végén azt mondtam, csak akkor vagyok hajlandó elfogadni, hogy Adam csupán második lett, ha Allison Iraheta nyerte meg az évadot, mert egyedül ő volt még, aki kimagaslott a többiek közül. Mint már azóta megtudtam, ő a negyedik helyezett lett, ami előtt mondjuk szintén értetlenül állok. Adam produkciója annyira lenyűgözött, hogy másnap nekiálltam YouTube-on megkeresni a TOP8 előtti döntős dalait, majd - miután ennyi nem volt elég - nekiestem az összesnek, egészen a nagy döntőig. Még mindig a hatása alatt vagyok. Adam fantasztikusan tehetséges énekes, hihetetlenül sokszínű és erőteljes hanggal. A számait legtöbbször a közönség állva, szűnni nem akaró tapsviharral ünnepelte, ehhez sokszor a zsűri is csatlakozott, ráadásul még a mindenkivel mindig kukacoskodó Simon Cowell is többször megdicsérte. Teljesen jogosan! Majd' minden egyes száma utána én is teljes extázisban ültem a gép előtt, olyannyira átéltem az egészet, hogy a végén kifejezetten rosszul esett a tudat, hogy nem Adam nyert. Kris Allennek szép hangja van, de az alapján az egy-két dal alapján, amit megnéztem tőle, nem tudom megérteni, miért ő lett a befutó... Ízelítőül most következzenek a kedvenc videóim:
Tear for Fears: Mad World, Gary Jules verziójában, végső döntő. Ezt énekelte abban a bizonyos TOP8-ban is. Mivel évek óta odavagyok ezért a számért (Gary Jules-verzióban), ezért már az mindent elmond, hogy Adam el tudta érni nálam, hogy nagyon tetszett az ő előadásában.
Johnny Cash/Anita Carter: Ring of Fire, TOP11. Simon Cowell szerint "rubbish ~ szemét", szerintem viszont Adam egyik legjobb előadása.
Led Zeppelin: Whole Lotta Love, TOP4. Randy Jackson valamelyik értékelésében azt mondta Adamnek az előadása után, hogy "You should make a rock album and you should be a rockstar 'cause that's wath you are! ~ Készítened kell egy rock lemezt, rocksztárrá kell válnod, mert ez vagy te!", ez a videó kellőképp kifejezi, miért is mondhatta ezt.
Miután végig néztem Adam produkcióit, arra jutottam, hogy akármennyire is megszerettem a lemezét, még ennél is sokkal-sokkal több van ebben a srácban. Igen, simán lehetne akár rocksztár is, simán lehetne BÁRMI, mert gyakorlatilag MINDENT el tud énekelni, élőben is olyan tökéletesen, mint egy stúdió-felvételen, ezt a műsor alatt pontosan bebizonyította. Brian May a Queenből egy interjúban azt nyilatkozta, Adamet is számon tartják, mint lehetséges frontembert együttesük élére, valamint több zenei nagyság, mint pl. a Kiss is nagyon elismerően nyilatkozott róla. Ám ő úgy döntött, nem áll rocksztárnak, inkább a saját útját járja. A zenét, amit játszik, még ő maga sem tudja rendesen aposztrofálni: "rock-pop-elektronikus-dance cucc". Legyen, egyedül azt nem szeretem, hogy idekeverik a glam-rockot is, amihez szerény véleményem szerint vajmi kevés köze van, ha eltekintünk a glittertől. Sajnos, a számait nem ő maga írja, csupán három készítésében működött közre (Strut, Pick U Up, Aftermath). Ennek ellenére én úgy gondolom, valóban az ő személyiségét tükrözi az anyag, mert valahogy illik ez az egész hozzá. Miután már ennyire kiművelődtem a zenei karrierjéből, kicsit utána olvastam magának az embernek is. Elolvastam az életrajzát, valamint egy nagyon hosszú riportot, amit a Rolling Stone magazin készített vele. Azt kell mondjam, ezek és az Idolos kisfilmek alapján még szimpatikus is. Az Idol előtt musical színészként, valamint hivatásos énekesként (kórista) kereste a kenyerét, de valahogy nem találta a helyét. Ahogy láttam, jelenleg aktív polgárpukkasztásban éli ki magát, ami alapján egyeseknek talán unszimpatikusnak tűnhet, de engem már végérvényesen levett a lábamról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.