Yukan Club

A Yukan Club egy 2007-es japán dorama, a címe eredeti írásmódban 有閑倶楽部 (kiejtés: Yuukan kurabu), fordításban ismert még Leisure Club címen is. 10 részes, műfaja szerint pedig iskolai vígjáték.

Ez az a dorama, amiről nem fogok tudni másképp, csak és kizárólag szubjektívan írni, mert egyedül a személyes benyomásoknak köszönheti például, hogy mydramalisten végezetül három csillaggal jutalmaztam. A Mirokut alakító Akanishi Jin miatt kezdtem el nézni, s be kell valljam, jó pár részig ő is maradt az egyetlen oka annak, hogy nem hagytam abba. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznek a sorozatot, az a megszokható lenne.

A történet középpontjában hat, a diáktársaik által körülrajongott, kőgazdag középiskolás áll. Ők alkotják a Yukan Középiskola diáktanácsát, s idejük nagy részét a klubszobájukba elvonultan töltik. Itt azonban szinte azonnal rájuk tör az unatkozás, s ennek megszüntetésére részről-részre újabb ügyekbe bonyolódnak, ami a bűnözőkkel való összetűzéstől a természetfeletti jelenségek megoldásán át a fiatalok szívügyeiig terjedően gyakorlatilag bármi lehet. A jelszó: A lehetetlen lehetségessé tenni: ez a Yukan Club!

A dorama Ichijo Yukari az azonos című 1981-es mangája alapján készült. Máig nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a készítők eredetileg anime-adaptációt akartak csinálni és mikor a beléptek a filmstúdióba, meglepődve látták, hogy ott rajzolók helyett színészek vártak rájuk. "Nem baj, megoldjuk!" - gondolhatták magukban. Gyorsan elküldtek egy kolleginát beszerezni egy kis narancs és citromsárga hajfestéket, hogy aztán olyan természetellenes hajszínt varázsoljanak a szereplőgárda két KAT-TUN-os idoljának, Akanishi Jinnek és Junnosuke Taguchinak, amit az átlagos néző tényleg csak egy animében tudna tolerálni. Mindezt kiegészítették azzal, hogy maga a képi világ is bosszantóan túlszínezett, az egész környezet túlzottan irreális egy iskolai doramához. Emellett pedig a színészek szinte valamennyien túljátsszák a szerepeiket, számtalanszor messze átlépve a ripacskodás határát. Színtisztán egy vígjáték anime eszköztárával dolgoznak, elfelejtve, hogy ott azért kellenek az efféle erőteljes reakciók, hogy azok élettel töltsék meg a sok állóképet, erősebb impulzusokat váltsanak ki a nézőből. Azonban, ha élő szereplőktől látunk ilyesmit, az nem csupán irreális és életszerűtlen, hanem idegesítő is. Persze, biztosan vannak, akiknek tetszik az efféle habitus és temperamentum, mert én világ életemben nem ilyen beállítottságú voltam. Azoknak, akik szintén ilyenek és hozzám hasonlóan kitartanak amellett, hogy valami/valaki miatt feltétlenül végig akarják nézni ezt a doramát, továbbra is csak annyit tudok mondani: megszokható.

Ugyanez érvényesül magukat a szereplőket illetően is. A kezdetekkor a komplett hatostól a falra tudtam mászni, később ez jócskán enyhült. De nézzük szép sorban:

Shochikubai Miroku (Akanishi Jin)

A rendőrfőnök fia, elég befolyásos és ő felel az összes akció technikai kivitelezéséért. Hogy ellentmondásossá tegyék, a keményfiús motorja mellé álló kiegészítőként nyalókát kapott, valamit elpityeredős jelenetet szinte minden egyes epizódba.

Igazából Mirokuval nem volt problémám. Ő a legkevésbé eltúlzott és idegesítő szereplő, pont megfelelő mértékben komikus. Hálisten, Akanishi Jin erre nem próbált rátenni még egy lapáttal, így mondhatni a karakter még egészen reális is lett, a többiekhez képest.

Kenbishi Yuri (Minami)

Egy hihetetlenül befolyásos és gazdag üzletember lánya. Az iskolában nem teljesít túl jól és világon csak egyetlen dolog érdekli, az evés.

Yuri az a szereplő, aki iránt egész végig kitartott az ellenszenvem. Olyan, mint egy ösztönlény, mert egyszerűen amint meglátott bármilyen ételt, nem tudott tovább figyelni vagy gondolkodni. Emellett folyamatosan harsány volt, ennél jobban már nem is lehetett volna túlripacskodni ezt a szerepet.

Kikumasamune Seishiro (Yokoyuma Yu)

Ey kórházlánc gazdag örököse, s bár nagyon karrierista, ez a világ eléggé hidegen hagyja. Amellett, hogy ő az ész a csapatban, rendkívül jó a harcművészetek terén is.

Az elején Seishiro karakterét rendkívül üresnek találtam, aztán idővel kezdték  színekkel megtölteni, de akkor meg időről-időre ellenszenvessé vált. Végig nem tudtam őt hová tenni.

Hakushika Noriko (Kashii Yu)

Egy híres japán festő lánya. Az anyja családjában nagy tradíciója van a teaszertartásnak, s ő is előszeretettel foglalatoskodik ezzel. Egyedül a férfiakat gyűlöli, de olyan szinten, hogyha hozzáérnek, tenyéralakú égésnyomot hagyva pofozza fel őket. Ez alól egyedül a Yukan Clubos három fiú a kivétel.

Norikóval nagyon sokáig tartott megbékélnem. Ő volt a másik, akit a legnehezebben viseltem el, de lassan sikerült őt is megszokni, aztán a nagyrészt vele foglalkozó 6. résztől már volt, hogy szimpatizáltam is vele.

Bidou Granmarie (Taguchi Junnosuke)

Félig japán, a svéd nagykövet fia, ezt azzal próbálták érzékeltetni, hogy a haját olyan "szőkére" festették, ahogy csak akkor néz ki valaki, ha ráborul a fejére egy vödör sárga festék. Igazi szépfiú, a lányok körülrajongják, ő pedig küldetésének érzi, hogy mindet meghódítsa. Viszont nagyon gyáva, hiú és kényes.

Bidou volt a másik olyan szereplő, akit a kezdetektől kedveltem. Nagyon eltúlzott karakter, de Taguchi Junnosuke, hálisten, érzékkel játszotta, így a végeredmény őszintén vicces lett.

Kizakura Karen (Suzuki Emi)

Az anyjával él, aki ékszertervező. Nagyon szép és ezzel tökéletesen tisztában is van. Egyetlen életcélja, hogy ezt kamatoztatva szerezzen magának egy gazdag férjet.

Karennel még nem sok üresebb szereplővel találkoztam doramás pályafutásom során. Konkrétan a fenti sorokon kívül, semmi más nem volt benne. Hiába haladt előre a sorozat, nála semmiféle jellemfejlődés nem mutatkozott.

Az állandó mellékszereplők, mint Yuri szülei, Miroku apja, valamint az iskola igazgatója és helyettese egytől-egyig nagyon eltúlzott és ripacs karakterek voltak. Ez, sajnos, az ázsiai doramákban eleve gyakori, hát még itt... Az epizódszereplők között ellenben akadt pár nagyon jó alakítás. ezek közül kiemelném a 6. epizódból Koyama Keiichirót Kariho Yuya szerepében, számomra ő igazán emlékezetes volt.

Ha ennyi negatívumot fogalmaztam meg erről a doramáról, hogy adhattam neki végül mégis három csillagot az ötből? - tehetnénk fel a jogos kérdést. Az, ami a sorozatot megmentette, nem más, mint a barátság. Nem hittem volna a kezdetekkor, de a néha elég erőltetett és bugyuta küldetések és poénok mögött, szép lassan egy nagyon szép és mély barátság-ábrázolás rajzolódott ki a hat főszereplő között. Ha nem is tudtam megszeretni mindegyiküket, az egymás iránti odaadásuk, bajtársiasságuk, gondoskodásuk és szeretetük meghozta a kellő eredményt. Ez az oka annak, hogy végül nem bántam meg, hogy megnéztem ezt a doramát, sőt egy nagyon picike hiányérzetem is volt a befejezése után.

További pozitívumként még a sorozat zenéjét tudom kiemelni, bár egyedül a KAT-TUN - Keep the faith-jét tudom belőle felidézni. Maga az a szám is nagyon-nagyon jó, de az, ahogyan szinte bármilyen szituációhoz és hangulathoz fel tudják használni, ezerféleképp feldolgozva, az tényleg zseniális. Az előfordulhat, hogy valaki számára egy idő után ez unalmassá válik, szerencsére ez nálam nem történt meg. Kedvcsinálónak itt van a szám, videoklipestől:

Összegészében nem tudok mit mondani arra, hogy ajánlom-e ezt a doramát megtekintésre. KAT-TUN rajongóknak érdemes megnézni, mert Akanishi Jin és Taguchi Junnosuke tényleg nem rosszak benne. Ami pedig a többieket illeti, egy esélyt azért nyugodtan lehet neki adni, hátha más fogékonyabb erre a stílusra, mint én.

Letöltési linkek:
dorama (égetett magyar felirattal)
magyar felirat (softsub)
torrent (nekem csak az égetett angol feliratosak indultak el)
manga (angolul; hátha érdekel valakit)