Az idei Eurovíziós Dalfesztivál első számú tanulsága ugyanaz volt, mint az összes eddigié: itt nem a zene számít. Hiába van úgy beharangozva, hogy dalverseny, itt bizony az dönt, melyik ország ápol jó viszonyt a szomszédaival, illetve kinek milyen szövetségesei és tagállamai voltak annak idején. Ismerve kicsinyke országunk történelmét, elkönyvelhetjük, hogy énekelhet itt akármilyen magyar előadó akármit, sosem lesz esélyünk labdába rúgni. Hiába tartották nagy esélyesnek Wolf Kati dalát, még apró pontokat is alig kaptunk, maximális 12-őt pedig egyedül a nyelvrokonainktól, a finnektől. Ennek ellenére, maga a műsor idén meglehetősen jó volt. A versenyző előadók legtöbbje popszámmal indult, ám kivételek is akadtak, élükön a francia operaénekes, Jim Morrison-imitátor fiúval (Amaury Vassili), akinek az ebben a műsorban való feltűnése azóta is egy rejtély a számomra. Ahogyan, más szemszögből, az újraegyesült Blue együttes indítása is az Egyesült Királyság színeiben. A versenyt végül egy azerbajdzsáni duó (Eldar & Nigar) nyerte meg, akiknek valamiért elég nagy nemzetközi tetszést sikerült kiváltaniuk. Összességében elmondhatjuk, hogy idén is egy rendkívül színes fellépőgárdát láthattunk. Azt nem állítanám, hogy a színvonal egységesen magas volt, hiszen ennyi fellépő között elő-elő fordul bizony egy-két durvább túlkapás, illetve jellegtelen produkció is, ám emellett nagyon ígéretes előadók is feltűntek. Következzék most egy kis lista azokról, akikre, szerény véleményem szerint, érdemes lesz a jövőben is odafigyelni.
Dánia: A Friend in London - New Tomorrow
A dánok indie pop-rock bandája üde színfolt volt az utóbbi időben eléggé az elektronikus pop irányába eltolódott versenyszámok között. Az A Friend in London 2005-ben alakult, s már turnéztak az Egyesült Államokban és Kanadában is, utóbbiban elég nagy népszerűségre is szert tettek. Az Eurovíziós Dalfesztivált az 5. helyen zárták, 134 ponttal.
Írország: Jedward - Lipstick
Idén talán a két gyufahajú ír ikerfiú volt a leginkább megosztó versenyző. John és Edward az ír X-Faktorban tűntek fel, s a produkciójuk legalább olyan extravagáns volt, mintha mi Király L. Norbit indítottuk volna. A rendkívül látványos, szórakoztató, pimasz és merész műsorszámuk, sajnos, csak a 8. helyre volt elég, 119 ponttal.
Németország: Lena - Taken By A Stranger
A németek úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak a tavalyi (megérdemelt) győzelmük újrajátszásával, így idén is Lenával indulnak a dalversenyen. A 2010-es Eurovíziós Dalfesztiválon feltűnt fiatal énekesnő idén is kiemelkedő produkcióval érkezett. A Taken By A Stranger messze kimagaslott a sok csiri-csáré popdalocska közül, de talán pont ott volt a hiba, hogy kissé nehezen emészthető volt egy ilyen műsorba. Németországnak nem sikerült megvédeni a győztes címét, ám egyáltalán nincs miért szégyenkeznie, a dalverseny egyik legjobb előadását nyújtották, még ha ezzel idén, sajnos, csak a 10. helyet tudták megszerezni, 107 ponttal.
Grúzia: Eldrine - One More Day
Megszokott, hogy a végére marad a legjobb. Így volt ez az idei Eurovíziós Dalfesztivál esetében is. Miután hallottuk 24 ország versenydalát, jött a grúz rockcsapat, az Eldrine és, ha pontok terén nem is, zeneileg minden bizonnyal, lemosott a színről minden előtte fellépőt. Az együttes épp a most készül első lemeze kiadására, a versenyen is hallott vadonatúj énekesnőjükkel, Sophio Toroshelidze-el. A lendületes produkció a 9. helyet nyerte el, 110 ponttal.
Magyarország: Wolf Kati - What About My Dreams?
Természetesen, nem maradhat ki a sorból a mi Wolf Katink sem, akire méltán lehetünk büszkék, hiába sikerült csupán a 22. helyet megszereznie, mindössze 53 ponttal. Szeretném kiemelném azt a gyönyörű pillanatot az angolra fordított számból, amikor az az egy versszak a mi gyönyörű anyanyelvünkön csendül fel. Kati, a szemünkben te nyerted meg ezt a versenyt!
Mindent összevetve, megérte idén Eurovíziós Dalfesztivált nézni, még ha bizonyára minden magyar egy kis csalódottsággal állt is fel a tévéképernyő elől. Sajnos, nem váltak be a biztató jóslatok, hiába váltott ki már előzetesen nemzetközi tetszést Kati dala, ez a pontszámokban mégsem mutatkozott meg. Erre a helyzetre sajnos tényleg nincs más vigasz, mint az elcsépelt sablon: a részvétel a fontos, nem a győzelem.
A német rendezésben engem csak Stefan idegesített :D Meg a fekete ruha, amit Ankére adtak x) Amúgy nem volt rossz. Remélem, jövőre is megyünk, olyan jó volt látni, hogy hogyan izgul az ország a magyar versenyzőért. :)
VálaszTörlésBe kell valljam, hogy én inkább csak a produkciókat néztem, így a műsorvezetőkről annyira nem tudok nyilatkozni. :S Viszont a fekete ruhát láttam és nekem tetszett. Szerintem nagyon különleges volt. :)
VálaszTörlésÉn is remélem, hogy megyünk, de többet nem fogok hinni az olyan frázisokban, mint "Húúú, nagy esélyesek vagyunk!". Itt mi nem lehetünk nagy esélyesek... Szomorú, de ez az igazság. :(
Sajnos így van ( :/), viszont megismertünk csomó tehetséges előadót (pl. a Friend in Londonért most nagyon odavagyok, de a görög pasiért is - rapper nélkül nagyon elbűvölő). És az izgulás a hazai versenyzőért - olyan jó érzés, szerintem. :)
VálaszTörlésTényleg, a görögök sem voltak rosszak. :) Meg nekem még a svédek is tetszettek, mert annyira Adam Lambertes volt az a szám, meg a srác stílusa is. Adamet pedig szeretem. :D A finisben is inkább Svédországnak drukkoltam, mint Azerbajdzsánnak. :P
VálaszTörlésSvéd srác számában egyedül a a dalszöveg volt pocsék. A dal amúgy ütős, meg a fellépés (és ellopta a kabátomat! felháborító >,<) Amúgy Eric Saade-től hallgasd meg a Masquerade című számot, szerintem az a legjobbja (főleg a klip :)) http://www.youtube.com/watch?v=C1Tcfn2ZEgg
VálaszTörlésJó, hát a szöveg az tényleg... olyan tipikus bulislágeres. :')
VálaszTörlésMeghallgattam ezt a számot, tényleg jó, a klip is, nagyon. Bár, a Popular valamiért továbbra is jobban tetszik. :D De szerintem jobban is utána fogok nézni a srácnak. :)