Eredet

Idén is jelentkeztem a Cine-Java Filmklubra, az idén nyáron bemutatott Eredet képezte az idei első, októberi előadásunk alapját... legalábbis elvileg. Az előadó filmesztéta ugyanis alig volt hajlandó beszélni róla, s pár elejtett megjegyzéséből arra következtetek, hogy nincs is nagyon oda érte. Nekem ellenben nagyon-nagyon tetszett! A végkimerülés szélén állva ültem be a moziba aznap, attól tartva, hogy már az első negyed óra alatt el fogok aludni, de egyszerűen annyira izgalmas és pergős volt az egész film, hogy ez a veszély még csak meg sem környékezett. Rég láttam ennyire jó alkotást!

A történet bonyolult volt, de nem érthetetlen. Az alapkoncepció az álom, az álom az álomban és az álmok befolyásolása volt. Ez már önmagában megnyert magának, ugyanis régebben (talán túlságosan is) hajlamos voltam belefelejtkezni ebbe a témakörbe, és azon tépelődni, hogy mi van akkor, ha csak álmodjuk az életünket, ha ez az egész nincs, ha én most nem írom ezt, te nem olvasod, csak én vagyok, valahol messze innen, aztán egy nap felébredek és rájövök, hogy semmi sem volt valós. Az ilyen és ehhez hasonló gondolataimat akkor is leginkább filmeknek köszönhettem, de hálisten sikerült leszoknom róluk, és nagyjából elhinni, hogy a világ létezik körülöttem.

Nem vállalkoznék arra, hogy összefoglaljam az Eredet tartalmát, mivel az egész több szinten játszódott, több szálon futott, ami csupán a végére állt teljesen össze, nem lenne érdemes egy motívumot kiemelni belőle, mindbe belekapva pedig csak egy összevisszaságnak tetszene az egész. Ráadásul én is úgy néztem, hogy semmit sem tudtam róla azon kívül, hogy "álom az álomban", és úgy gondolom, jó is volt ez így. A filmet Christopher Nolan rendezte, aki a zseniális A tökéletes trükköt, és a legutóbbi két Batman-filmet is jegyzi. Hihetetlenül jó rendező, ebben egyre biztosabb vagyok, de amivel igazán kivívta most a tiszteletem, az az, hogy ő írta a forgatókönyvet is, amiért ha nem kapja meg az Oscar-díjat, akkor nincs igazság a Földön. A színészgárda is kiemelkedő, a főszerepekben Leonardo DiCaprio, Ellen Page és Marion Cotillard láthatóak, s mint fontos mellékszereplő, feltűnik Cillian Murphy (Nolan-féle Batman filmek Dr. Jonathan Crane-je) is.

Több film is eszembe jutott az Eredet kapcsán, a Vanília égbolt / Nyisd ki a szemed!, a Pillangó-hatás, a Truman-show, és az Egy makulátlan elme örök ragyogása, s aki ismer, tudja, hogy ezek egytől-egyig a kedvenc filmjeim közé tartoznak. Azt éreztem, hogy az Eredet mindből merített egy kicsit, bizonyára ennek következtében tetszhetett ennyire. Ami azonban kicsit visszavett belőle számomra, az az, hogy érezhető volt rajta, hogy nagyon igyekeztek a szélesebb közönség felé is eladhatóvá tenni a filmet. Viszont ezért cserébe lenyűgöző látványvilágot kaptunk, olyat, amilyen egy ilyen kaliberű hollywoodi produkciótól elvárható.

A játékidő majd' két és fél óra volt, az elején nagyon hosszú volt a magyarázó, előkészítő rész, amit sokan bírálnak, de szerintem szükség volt rá ahhoz, hogy a témában nem annyira jártas nézők is értsék és élvezzék a filmet. Azonban ezek után jövő héten végighallgatni még egy negyvenöt perces kiselőadást az álmokról, már kissé fárasztó volt. Utána pedig beszélt még a filmesztétánk egy csomó más filmről is, látványosan kerülve az Eredet témáját. Nem ez volt a legjobb filmklubos előadás, az biztos, de az, hogy láthattam ezt a filmet moziban, ráadásul ingyen, kárpótolt érte.