Chihiro VS. Dorothy

Mijazaki Hajao Chihiro Szellemországban című animációs filmje több elemet is merít az Óz, a csodák csodája című filmklasszikusból, ám különbségek is jócskán akadnak a két alkotás között. Ezek feltérképezését a főhősök, Chihiro és Dorothy jellemének megvizsgálásával tegyük meg.

Chihiro története a modern Japánban kezdődik. A szüleivel másik városba költöznek, s ő irtózik a változástól, ragaszkodik a régi iskolájához, a barátaihoz. Ezzel szemben Dorothy az 1900-as évek eleji Kansasban épp ellenkezőleg, elvágyódik, mint ahogy dalban megfogalmazza, a „szivárványon túlra”. Közös vonás azonban, hogy ekkor egyikükre sem szentel figyelmet a saját családja. Míg Chihiro hasztalan próbálja meggyőzni a szüleit arról, hogy forduljanak vissza, ne menjenek be az elhagyatott vidámparkba, addig Dorothy azzal küszködik, hogy valahogy felhívja a figyelmet a gondokra, amik Totó kutyája viselkedése miatt alakultak ki Miss Gulch és közötte. A másik világba való átlépést az előbbi kislány tragédiaként éli meg, hisz szülei disznókká változtak, ő maga pedig kezd eltűnni. Kétségbeesésében arról kezdi győzködni magát, hogy mindez csupán álom. Ezzel szemben utóbbi kíváncsian lép ki a házból, hogy megnézze, hova sodorta a forgószél, s eleinte talán még örül is a helyzetnek, amelynek valóságosságát az utolsó pillanatig töretlenül hiszi. Dorothy személyiségében hordozza a fogékonyságot az egzakt jelenségek befogadására, ez már a Marvel professzornál tett látogatásakor kiderül, amikor a jós minden szavát igazi jövendölésként értelmezi, s fel sem merül benne annak lehetősége, hogy a professzor egyszerűen csak csalt, illetve ráhibázott egy-két tényre.

Chihiro nem sokára újra találkozik a fiúval, akivel előzőleg a hídon ismerkedett meg. Haku segít neki, ezután a kislány már feltétlenül megbízik benne, ő pedig haladéktalanul elküldi Jubabához, a világuk uralkodójához. Eközben Dorothyt Pöttömföld lakói kezdik éljenezni, majd pedig hallgatva a jó Északi Boszorkány szavára, elindul a birodalom mágusának, Óznak a keresésére, hogy hazajuthasson. Mindkét lány azonnal felismeri a segítséget újonnan megismert jótevőikben, így engedelmeskedik neki, követi az utasításaikat, s mindketten meghökkentő elszántságot tanúsítanak annak véghezvitele közben.

A lányok nagyon könnyen kötnek barátságokat, mindenkiben a jót látják meg, s képesek második esélyt adni. Így fogadja Chihiro kis csapatába a több cselédet is bekebelező Arcnélkülit, s Dorothy az Oroszlánt, aki először megpróbálta megtámadni őket. Ki is derül, hogy jól döntöttek, hisz e személyek is egytől egyik leghűségesebb útitársaikká szegődnek. Mindketten nagyon szeretetreméltóak, így meglágyítják még a kezdetben elutasító és mogorva Kamadzsi, illetve Óz palotájában a kapuőr szívét is. Önzetlenek, a történet folyamán egyre inkább a szeretetteik érdekeit helyezik előtérbe. Chihiro Hakuért kockáztatja akár az életét is, Dorothy pedig már-már elgondolkozik rajta, hogy a barátaival marad a Smaragdvárosban, mikor látja rajtuk, mennyire megviseli őket a távozása. Emellett pedig ott a fő motiváló ők mindkettejüknél, a családjuk iránti szeretetük. Az előbbi kislány a disznóvá változott szüleit szeretné megmenteni, az utóbbi haza akar jutni, nehogy Em néni belebetegedjen elvesztésének fájdalmába.

Chihiro a történet folyamán az elkényeztetett, lusta, mihaszna, akaratos kislányból lassan kötelességtudó felnőtté érik, aki a kezdeti nehézségek ellenére is kitartóan és kötelességtudóan végzi a számára kiszabott munkát, már nem panaszkodik vagy ellenkezik. Dorothy világszemlélete, amelyben eleinte csak a saját, illetve kiskutyája, Totó érdekeit tartja legelőbbre valónak átalakul, csupán egészséges igazságérzet marad a helyén, de már nem feltétlen egyedül önmagáért, egy rajta túlmutató, mások érdekeit szolgáló célért is ki áll, ha kell. Ezenkívül mindketten udvariasságot, tiszteletet tanulnak, rájönnek, hogy így tudnak legjobban boldogulni az ismeretlen világban.

A leleményesség is fontos szerepet tölt be a karakterük szempontjából, hiszen ha nem lennének az ebből fakadó nagy szerencséik, akkor Chihiro nem kapná meg a mindenféle hulladék miatt teljesen eltorzult folyamisten hálájából azt a varázssütit, amivel később megmenti Haku életét, s Dorothy sem öntené le véletlenül vízzel a gonosz Nyugati Boszorkányt, mikor Madárijesztő barátja eloltásán fáradozik, hogy aztán könnyűszerrel megszerezze a banya elsorvadása után annak seprűjét.

Ám bármekkora elszántság és bátorság lakozik is bennük, a két lányt egyaránt hatalmába keríti a kétségbeesés, legalább egy alkalommal. Chihiro legnagyobb félelme, hogy nem fogja felismerni a szüleit, hogy nem fog tudni kiszabadulni ebből a különös világból, amibe belecsöppent. A film végére azonban már nem csak hogy elfogadja a helyzetet, az alagút végéről való visszatekintése azt jelzi, hogy már szívébe is zárta. Dorothy leginkább Em néni egészségét tartja szem előtt, ám közben életében először meg kell küzdenie a honvággyal, a családja hiányával, meg kell tapasztalnia, milyen egyedül lenni, ahhoz, hogy kellőképp tudja értékelni életét a farmon.

Az ifjú főhősnők karakterén kívül Mijazaki Hajao Chihiro Szellemországban című műve több más elemében is megidézi az Óz, a csodák csodáját, mint például, hogy Chihiro ugyanúgy nem térhet haza az otthoni ruhája, mint Dorothy a piros cipellő nélkül, valamint a szél, amely az alagútban fúj, mikor előbbi kislány átkel a szüleivel az idegen világba, egyértelműen utalhat a forgószélre, ami utóbbit házastul repíti Pöttömföldére. De a leglényegesebb mindenképp a hasonló módon lezajló jellemfejlődés, amelyen mind Chihiro, mind Dorothy keresztülmegy kalandjai során.