Hubert Selby: Rekviem egy álomért

Hubert Selby 1978-ban megjelent Rekviem egy álomért c. regényét legtöbbször a szerző első, 1964-es Utolsó letérő Brooklyn-felé c. művének logikai folytatásaként értelmezik, hiszen a helyszín változatlan, s a szereplők helyzete is ugyanolyan kilátástalan. Ám míg az elődöt főként botránykönyvként tartják számon, addig a Rekviem egy álomért inkább megrázó és elgondolkoztató, antihőseivel kemény ellenpéldát mutat nekünk. A könyvből 2000-ben Darren Aronofsky készített nagy hatású filmet, a szerzővel közösen írt forgatókönyve alapján.

A cselekmény négy szereplő köré épül, de alapvetően két szálon fut. Ezt a mű háromnegyedéig a tördelés is egyértelművé teszi, bekezdésenként váltakozik a kettő, ezzel is érezhetővé téve az egyenrangúságukat. A történet vége felé az egyik szál az események hatására lassan kisebbekre bomlik, s ezzel együtt kezd eltűnni a szabályos megszerkesztettség is. A regény különlegessége, hogy szerkezetileg nem tartalmaz párbeszédeket, egyszerűen elrejti azokat a leírások között. Ez eleinte talán kissé nehézkessé teheti az olvasását, ám, köszönhetően Greskovits Endre kiváló fordításának is, mindig világos és érthető, hogy épp melyik szereplő dialógusát olvassuk.

Az egyik szál Sara Goldfarb kálváriáját követi nyomon, a másik középpontjában pedig a fia, Harry s az ő barátai állnak. Sara egyedül él, hőnszeretett férje már évek óta halott, s imádott fia is csak akkor keresi fel, ha elfogy a pénze. Harry, kihasználva anyja televízió-függőségét, rendszeresen zálogházba adja annak tévéjét, amit aztán Sara minden alkalommal visszavásárol, így az ördögi kör kezdődhet elölről. Harry azonban elhatározza, hogy keres valami jobban jövedelmező tevékenységet, így vág bele barátjával, Tylerrel a dílerkedésbe. A kezdetekkor megfogadják, hogy lazán fogják kezelni a drogokat, már csak az üzlet szempontjából sem engedhetik meg maguknak, hogy rászokjanak. Ám az új árut mindig, mindenképp ki kell próbálni, s lassan már egyre kevésbé érik be ennyivel. Harry és a barátnője, Marion arról álmodnak, hogy a drog eladásából befolyó pénzből közös kávézót nyitnak, olyat, amilyeneket a lány európai útjai során látott. Ahogy mindketten egyre inkább a heroin rabjaivá válnak, úgy csökken ezeknek az álmodozással töltött óráknak a száma. Mindeközben Sarát felhívják a kedvenc tévécsatornájától, s nemsokára jelentkezési lapot is küldenek számára az egyik műsorukhoz. Az idősödő nő erre elhatározza, hogy az adásig eléri, hogy újra beleférjen a piros ruhába, amit a fia bármicvóján viselt. Mivel a fogyókúrák meghaladják az erejét, orvoshoz fordul, aki fogyasztótablettákat ír fel számára. A pirulák eleinte tökéletesen működnek, ám idővel Sara egyre többet vesz be a további látványos fogyás reményében. Naponta hívogatja a csatornát a szereplése ügyében, ám minden alkalommal türelemre intik, ezzel egyre nagyobb kétségbeesésbe taszítva őt. A szereplők eleinte csupán nem veszik észre, később már nem is akarják tudomásul venni, hogy erőfeszítéseik az álmaik eléréséért lassan valami mássá alakulnak át, amit egyre kevésbé tudnak irányítani.

A Rekviem egy álomért nem könnyű olvasmány, ám nem is célja, hogy az legyen. Hubert Selby érzékenyen megrajzolt karaktereivel, saját életéből vett motívumokkal mutat rá az emberi lélek gyengeségeire, viszont nem hibáztat, ránk bízza, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket.