A nyomorultak

Apukámmal minden évben tradicionálisan bérletesek vagyunk a Kecskeméti Katona József Színházba. Múlt vasárnap volt az idei első előadásunk, A nyomorultak. Ez az a darab, amit nem csak én várok már vagy egy éve nagy izgalommal, hanem körülbelül egész Kecskemét! Mióta láttam, sorra derül ki az emberekről körülöttem, hogy vagy ők is látták már, vagy fogják, esetleg nagyon szeretnék. Még nem tapasztaltam Kecskeméten ilyen fokú érdeklődést egy színházi előadás iránt sem. Igaz, hogy amióta Cseke Péter az új igazgató, évről évre jobbnál jobb darabokat mutatnak be, de az egyértelmű csúcs eddig mégiscsak A nyomorultak.

A musical Victor Hugo 1862-es meghatározó irodalmi remekműve alapján készült. A történet Jean Valjean szabadulásával kezdődik a fegyencházból, ahol kenyérlopásért töltött el 19 évet. Ezután új néven új életet kezd, próbál a lehető legjobb emberként élni, de a törvényt mindig szóról szóra betartó rendőr, Javert, folyton a nyomában van, bármit is tesz. Egy ígéretének eleget téve Valjean magához veszi az árva Cosette-et, s saját lányaként, a lehető legnagyobb szeretetben neveli. Tíz év múlva Párizsba költöznek, ahol épp kitörni készül a forradalom. Cosette itt ismerkedik meg az ifjú forradalmárral, Mariusszal. Időközben Javert mellett a lány kegyetlen volt nevelő szülei is keserítik a főhősök életét...

A szereplők kiválasztása nyílt casting keretében zajlott, s végeredmény egy igazi kettős sztár szereposztás lett. A teljes szereposztás ITT megtekinthető, én most csak az általam látottra térnék ki. Jean Valjeant A Társulatból ismert Feke Pál játszotta, szokásához híven, brilliánsan. Erőteljes, egyedi és szép hangja van, valamint színészként is kiemelkedő. A rendőrfelügyelő Javert méltó ellenfele volt Miller Zoltán megformálásában. A darab talán legnagyobb fénypontjai mindenképpen az ő duettjeik voltak. Eponine-t a szintén Társulatos Simon Boglárka alakította, akinek ez már nem is az első szerepe nálunk. Nagyon szeretem őt, szimpatikus, jó színésznő, különleges hanggal. Ezenkívül, azt hiszem Eponine a kedvencem a történetből, sokkal izgalmasabb karakter, mint a főhősnő, Cosette (Zavaros Eszter). Marius aznap este Puskás Peti volt, ő is már a sokadik szerepét tudhatja magáénak a kecskeméti színházban. Nagyon jó színésznek tartom őt, hálisten ezen a téren még nem kellett csalódnom benne. A hangjáért is változatlanul odavagyok, izgalmas és tényleg nem olyan, amit már "hallottunk valahol". Mikor a darab vége felé elénekelte az Üres szék című dalt, ami egyébként is a kedvencem a musicalből, s én attól tartottam el fogom sírni magam... Thenardier-t kiemelkedő helyi színészünk, Pál Attila játszotta. Igazán testhezálló volt neki ez a szerep, brillírozott benne. Nagyon örültem még annak is, hogy a kisebb szerepekben feltűntek A Társulatból más színészek is, Nagy Szilárd, Töreki Andrea, Fejes Szandra és aki a lányok közül a kedvencem volt, Molnár Ági. Utóbbi a másik szereposztásban Fantine-ként látható, kicsit sajnáltam, hogy mi Koós Rékát kaptuk, bár ő is nagyon jó volt.

A musical zenéjéről azt tudom elmondani, hogy a fődalok nagyon-nagyon szépek, viszont a prózai részek helyett folyamatosan alkalmazott énekbeszéd egy idő után elég fárasztó tud lenni, ez itt sem volt másképp. Victor Hugo regényét nem olvastam, csupán a 2000-es körülbelül négy órás filmfeldolgozást láttam. Ezzel összevetve azt kell mondanom, hogy jót tett a történetnek, hogy jelentősen kihúztak belőle, mivel számomra a teljes sztori néhol kicsit idegtépő volt, ebben a rövidebb verzióban viszont kifejezetten nagyon tetszett. Azonban ami a legnagyobb hatást tette rám, az a monumentális díszlet volt. Kentaur tervezte, aki többek között a Vámpírok báljáét és Az operaház fantomjáét is, s azt kell mondjam, hogy sosem láttam még ehhez foghatót Kecskeméten. Csodaszép volt, bravúros vetítési és forgatási megoldásokkal.

Az előadás után a közönség álló tapssal búcsúztatta a színészeket. Még ebben sem volt részem a Kecskeméti Katona József Színházban! Valami elkezdődött... Ezzel az előadással tökéletesen felzárkóztunk a pesti színházak színvonalához. Aki teheti, mindenképp nézze meg! Remélem még sok ilyen lenyűgöző előadást láthatok itt, s magát A nyomorultakat is meg szeretném nézni még egyszer az évad során.


Képek:
1.: Az eredeti plakát.
2.: Fekete Pál, mint Jean Valjean. (© kecskemetikatona)
3.:  Puskás Peti és Mahó Andrea, mint Marius és Cosette (© kecskemetikatona)